Mozaik

Ez a világ legmagányosabb világítótornya

Télen a jéggel, nyáron a nagy viharokkal gyűlt meg az őrök baja, de a legnagyobb gondot a magány és elszigeteltség okozta.

A Felső-tó északi részén, a Keweenaw-félsziget közelében található Stannard Rock Lightról egyértelműen elmondható, hogy az Egyesült Államok és valószínűleg az egész világ legmagányosabb világítótornya, hiszen közel-távol nincs más csak víz és víz. A legközelebbi szárazföld a Manitou-sziget, ami körülbelül 40 km-re északnyugatra helyezkedik el a toronytól, írja az Amusingplanet.

A víz alatti zátonyt, a mely a hajósokra nézve komoly veszélyt jelentett, s amin ma a világítótorony áll, 1835-ben Charles C. Stannard kapitány fedezte fel. A potenciális veszélyessége miatt az Egyesült Államok világítótorony szolgálata úgy döntött, hogy navigációs fényre van szükség a helyszínen, de nem voltak biztosak benne, hogy bármilyen szerkezet képes fennmaradni az időjárás szeszélyeinek kitett kis szigeten. 1868-ban ideiglenes jelzőberendezést telepítettek oda a szikla stabilitásának tesztelésére. Mivel a kő és vas építmény kibírt néhány évet, a mérnökök egy állandó világítótorony építése mellett döntöttek.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Christopher Carlson (@cjc.ynot) által megosztott bejegyzés, Aug 22., 2019, időpont: 2:48 (PDT időzóna szerint)

Az építkezés 5 hosszú és nehéz évbe telt, a tornyot végül 1882-ben fejezték be. A hét szintes, konyhából és hálószobákból álló közel 24 méter magas épületben egy olvasóterem is helyet kapott.

Az élet a toronyban őrjítően magányos és kemény volt, sokan nem is tudták, mire vállalkoznak, amíg ki nem tették őket az őrhelyükön. Az őrök nem vihették a családjukat, ami fokozta magányérzetüket, volt, aki nem is bírta ki ép ésszel az elszigeteltséget. A szolgálati idő egy huzamban általában három hétig tartott, azután jött a váltás, csupán egyetlen ember, Louis Wilks, aki 1936 és 1956 között húsz hosszú éven át volt a világítótoronyőr, bírt ki egyszer 99 napot a toronyban.

Fotó: marinas.com

Az őrök december elején a hajózási szezon végén hazamentek, és márciusban visszatértek, amikor a vastag jégréteggel lepett világítótoronyba csak csákánnyal tudták beküzdeni maguk.

Nyaranta az erős viharokkal és a hullámokkal gyűlt meg az őrök baja, előfordult, hogy ha ki kellett menniük az épületből, kötéllel kötözték magukat a falhoz, nehogy elsodorja őket egy hullám. Ugyanilyen veszélyes volt a hajózási szezon végén történő hazaszállítás is. 1913-ban például az egész tornyot több méter magas jégbe burkolta egy ördögi vihar. 12 fős csapatra volt szükség, hogy megmentse az akkor szolgálatot teljesítő őröket. Egy másik alkalommal, 1904-ben a halászcég, amelynek az élelmet kellett szállítania a helyszínre, két hetet késett. Addigra a négy őr elfogyasztotta az összes élelmét, és öngyilkosságot fontolgatott.

Fotó: Amusingplanet.com

Az első valódi tragédia 1961. június 18-i éjszakán érte a világítótornyot, amikor felrobbant egy  benzin- és propántartály és meghalt egy 35 éves férfi, három másik pedig megsebesült. Az életben maradt három férfi reménykedett a gyors kimentésben, de csak két nap múlva vette észre egy arra haladó hajó, hogy a jelzőfény nem működik.

A következő évben a világítótornyot automatizálták. Most a nyilvánosság elől el van zárva,  csak hajóról vagy repülőgépről tekinthető meg.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons/Kristopher Thornburg

Lenyűgöző vasútállomások, amelyekre érdemes előbb megérkezni
Néha jó megállni, és csak nézelődni, mielőtt indulunk tovább.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.