Február 23. megkettőztetik: ma van a valódi szökőnap

Egy év 365 nap, kivéve szökőévben, amikor 366 napból áll, s február hónapunk 29 napossá bővül. Ha egész pontosan szeretnénk megfogalmazni, a szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagy évszakok szerinti idővel.

Miért van szükség erre?

Az évszakok, és a csillagászati jelenségek nem egész számú napok szerint ismétlődnek. Emiatt a naptár, amely ugyanannyi napot tartalmaz, mindig egy kissé elcsúszik az ismétlődő csillagászati eseményekhez képest. Ez a különbség évszázadokig nem volt jelentős, ám az 1500-as évek második felére már tíz naptári napra nőtt, szükségessé vált valamiféle módosítás.

Ezért 1582-ben XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy október 4-e csütörtök után, október 15-e péntek következzék, hogy így a 10 napos eltérést kiküszöböljék. Hazánkban a módosításra 1587. október 21-e szombat után került sor, amikor is nem október 22., hanem november 1-je vasárnap következett, és ezzel Magyarország is szinkronba került a legtöbb európai országgal. Azóta pedig minden meghatározott évben – 4 évente – a 28 napos február hónaphoz hozzáadódik plusz egy nap, így február a szökőévben 29 napos lesz.

A Gergely-naptárban minden 400 évre 97 szökőév jut.

Szökőév minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat.

Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók. Ez alapján tehát szökőév 1988, 1992, 1996, 2000, 2004, 2008, 2012, 2016, 2020 és 2024. Nem szökőév 1700, 1800, 1900, 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőévek a következő esztendők: 1600, 2000 és 2400.

4 évente egy szökőnap – de hányadika az?

A szökőnap a Gergely-naptár szerinti szökőév februári hónapjába beékelt toldaléknap – de nem a sokak szerinti február 29-e, hanem február 24. Ilyenkor ugyanis nem február hónapot nyújtjuk meg egy plusz nappal, hanem a hónapban az egyik szokásos nap szerepel kétszer.

Ennek oka még az ókorra nyúlik vissza, amikor Julius Caesar elrendelte, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap, azaz február 23-a kettőztessék meg”, így február 23-a utáni nap lett a szökőnap.

Ezen a napon senki nem ünnepel névnapot, a hagyományosan február 24-re eső Mátyás nap szökőévekben 25-re csúszik, s az utána következő névnapok is csúsznak egy napot. Ez az átrendeződés „Mátyás ugrása” néven is ismeretes.

Az egyházi és állami előírások ellenére az egyszerű nép jelentős része a népi logikát követve nem szakította meg a februári napok sorát a szökőnappal, hanem – az ortodox keresztények szokása szerint február 29-ét tekintették a „beillesztett szökőnapnak”. Vagyis, a február 24-i Mátyás napot ekkor is 24-én tartották, a 25-i Gejza napot szinté 25-én és így tovább 28-áig, tudtuk meg a MEK oldaláról.

A nép február 29-ét dologtiltó és borkóstoló napként élvezte. Ezzel, mintegy előkészítve a március hónap köszöntését.

Voltak területek, ahol a szökőnapot úgy értelmezték, mintha az a Mátyás napot követné. Így, Jégtörő Mátyás megőrizhette a helyét, mivel így a szökőnap február 24-25 közé került. Ezáltal, a 25-ei Gejza napot 26-án tartották, a többi napok eseményeit is 1-1 nappal csúsztatva, a 28-ai előírásokat pedig 29-én teljesítették.

A 2020-ban február 25-re eső Mátyás naphoz egyébként számos népszokás köthető. Úgy tartották, ha jég már elolvadt, akkor fagyni fog, és olyan jeget hozhat, mint decemberben volt. Ha pedig még mindig szilárd a jég, akkor olvadásra számíthattak az emberek. Hideg idő jó termést, szeles idő kevés tojást jelzett, de a hó is jelzés értékű volt – azt jelezte gazdag lesz az aratás. Aki ezen a napon fogott halat, bizton számíthatott az egész évben kitartó szerencsés halászatra.

Szökőnaphoz köthető egy ír hagyomány is, ami még Szent Patrikra és Szent Brigittára vezethető vissza: négyévente egyszer, a szökőnapon (náluk 29-én), de csakis ezen a napon, a nők is megkérhették a férfiak kezét és tehettek házassági ajánlatot – ha a kiszemelt férfi addig nem tette ezt meg.

Kiemelt kép: Pexels.com/Lucas Pezeta