A felvidéki Hervató – szlovákul Hervatov – a trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott, tiszafából és vörösfenyőből épült fatemploma viszont már a 15. század végétől a kicsinyke település ékessége. Sokan azt mondják, a Csergői hegyek között magasodó, kiemelkedő vallási építészeti remeknek nincsen párja se a Felvidéken, se az egész Kárpát-medencében.
Az Assisi Szent Ferenc tiszteletére emelt templom a sárosi ácsok keze munkáját dicséri. Számos átalakítást él meg, alapvető gótikus szerkezete azonban az idők folyamán nem változott. A templomot a múlt század 70-es, majd 90-es éveiben restaurálták.
A templom körítőfallal övezett egyhajós épület, nyugati oldalán toronnyal, a belsőben karzattal, keleti oldalán a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, és az ebből északra nyíló apró sekrestyével. Kőtalapzaton áll, faragott fa gerendákból épült, zsindellyel fedett. A hajó nyereg tetejének gerincét huszártorony ékesíti.
Főoltárának Alexandriai Szent Katalin, Szűz Mária és Szent Borbála a központi alakjai.
A hervatói római-katolikus fatemplom 2008-ban az UNESCO világörökségének része lett további hét szlovákiai fatemplommal együtt. Ezek a fatemplomok a népi építőművészet gyönyörű példái, az évszázadokkal ezelőtt élt mesterek tehetségének bizonyítékai.
Az egyik legrégibb fából épült szakrális műemlék Szlovákiában jelenleg is templomként működik.
Kiemelt kép: Bódi Katalin
