Máhr Frencné, vagy ahogy mindenki hívja, Cicus, Makón született. Már gyerekkorában is arról álmodott, hogy egyszer grafikus, vagy valamilyen alkotóművész lesz, ezért mikor pályaválasztásra került a sor, Hódmezővásárhelyre ment, ahol kitanulta a fazekas mesterséget. Néhány évig dolgozott Csákváron a szakmában, ám aztán az élet másfelé sodorta.
Hosszú vargabetűk következtek az életemben, melyek nem álltak kapcsolatban sem művészettel, sem a számomra oly kedves paraszti kultúrával, de a vágy bennem maradt, sőt! Az évek múlásával egyre inkább éreztem, hogy nekem valami dolgom van még. Egyszerű szüleimtől hatalmas ajándékot kaptam, tisztességet és kitartást, és azt gondolom, valahol megmaradtam keményfejű alföldinek is mindig, még akkor is, ha évek óta csákberényinek számítok, így nem adtam fel az eredeti álmaimat
– mesélte magáról a Sokszínű vidék kérdésére Cicus, aki ma már igazi kis művészportát üzemeltet férjével Máhr Ferenc szobrász és festőművésszel Csákberényben. Ferenc amellett, hogy fest, kültéri szobrokat is készít. Remek érzékének, sokoldalú tudásának hála a művész házaspár csákberényi háza igazi meseház, amin látszik, hogy Feri szeret és szívesen alkalmaz minden, nem szokványos megoldást.
Sok évig vágyakoztam, hogy újra fazekas legyek, közben sok terv, ötlet született meg bennem. Amíg nem volt módom fazekaskodni, addig festettem, szőttem, foltvarrással kézműveskedtem. A művész tehát végig bennem élt, csak sokáig elfojtottam az érzést
– mondta el Cicus, aki 16 évig dolgozott egy multinál. Bár Ferenc előkészített egy műhelyt, Cicus évekig nem állt készen a váltásra.
Ma már tudom, fejben nem álltam készen! Annyira nem, hogy mikor már a férjem nagyon biztatott, végre álljak neki, akkor a kezem 8 hónapig érzéketlenre zsibbadt, hiszem, hogy nagyrészt a félelemtől. Két műtét után aztán mégis belevágtam. Kezdetbe a munka mellett korongoztam, és hatalmas örömet, és még nagyobb zavart éreztem, mikor dicsérték az alkotásaimat. Az első kirakodó vásáromra az izgalomtól belázasodtam, de ma már szívből örülök, ha tetszik a portékám az embereknek
– mesélt az indulásról Cicus, aki végül 59 évesen, nyugdíj előtt 3 évvel úgy döntött, elég volt, és eljött a multicégtől. Főállású fazekasnak állt. Lépését egy pillanatra sem bánta meg azóta sem, sőt, most már azt sem tudja, hogyan élhetett évekig a korong nélkül, pedig egy kicsit mindent újra kellett tanulnia.
Hihetetlenül jó érzés a saját műhelyemben szabadon alkotni, csinos kis üzletemben fogadni a vevőket, a pajta galériában bemutatni férjem festményeit. Most lett igazán teljes az életünk, itthon alkothatunk, és szeretettel megmutatjuk az egész művész portát bárkinek. Van egy szamarunk, szamárfogattal járjuk a vidéket, és élvezzük, hogy a természettel összhangban élhetünk
– állítja elégedetten a boldog művészporta tulajdonos.
Utamon rengeteg segítséget kaptam, amit nem felejtek el, és ha tehetem én is tovább adom a segítséget, a tudást. A fazekasság egy gyönyörű és izgalmas szakma, amit az utolsó napig csak alázattal tudunk tanulni. Merész döntésre szántam el magam néhány éve, de mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy akinek van egy álma és mondanivalója, az vágjon bele, mert a Jóisten ad hozzá megoldásokat és erőt
– mondta el Cicus, akinek a munkáit a facebookon is bárki megcsodálhatja.
Kiemelt kép: Máhr Ferencné
