Az új-guineai éneklő kutya nem véletlenül kapta a nevét, hangja ugyanis rendkívül érdekes, a hosszúszárnyú bálnáéval emlegethető egy lapon, írja a CNN.
Jelenleg a világon 200 egyedet tartanak belőlük fogva állatkertekben, ezek az 1970-es években befogott vadkutyák leszármazottjai.
A most publikált tanulmány eredményei szerint a DNS-minták alapján kijelenthető, hogy tényleg új-guineai éneklő kutyákba botlottak a szakemberek.
Hozzátették, az állatkertekben élő vadkutyák mintáit nehéz összehasonlítani a vadon élőkével, hiszen a beltenyészet miatt genetikai változásokon mentek keresztül az évtizedek során. Az egyezés mindenesetre így is több mint 70 százalékos volt.
Az új-guineai éneklő kutyát 50 évig kihaltnak hitték a vadonból, amit főleg az élőhelyük zsugorodása és a házi kutyákkal való keveredésükkel indokoltak.
Az új-guineai éneklő kutyák ízületei és gerince rendkívül rugalmas, gyakorlatilag úgy másznak és ugrálnak, mint a macskák. A szonográmok pedig kimutatták, hogy a hosszúszárnyú bálna hangjával van egy szinten az üvöltésük.
A faj rendkívül ritka és egzotikus, a hangjuk olyan csodálatos, amihez hasonlót sem találni a természetben, ezért ha kihalnának, sokat veszítenénk. Nem akarjuk, hogy ez az állat eltűnjön a Földről
– mondta Elaine Ostrander, a kutatás egyik szerzője.
A tudósok azt remélik, a mostani felfedezéssel még többet megérthetnek majd a kutyákról, hogy milyenek voltak, mielőtt háziasítottuk őket.
