Getty Images
Mozaik

„Kétkés madarak” recsegő énekétől hangosak a kesznyéteni éjszakák

A korábbi aszályos évekhez viszonyítva az idei tavasz bőséges csapadékkal ajándékozta meg a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetet is, aminek köszönhetően újra megteltek a sarlólaposok, a nedves rétek tocsognak, így újra a haris kakasok (Crex crex) csábító „énekétől” hangosak a kesznyéteni éjszakák, számolt be róla honlapján a Bükki Nemzeti Park.

Mint írják, az idézőjel a faj jellegzetes, ám kellemesnek kevésbé nevezhető nászhangjának szól, ugyanis meglehetősen hangos és éles szólama leginkább recsegéshez hasonlít. A természetvédelmi szakemberek számára azonban mindig nagy öröm, amikor hangja felcsendül. Népies elnevezése, a „kétkés madár” is hangjára utal, mely olyan, mint amikor kést vagy kaszát fennek, de tudományos neve is hangutánzó szó.

A haris a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó 22-25 cm hosszúságú madár. Hátoldali tollazata barnás színezetű, melyet sötét foltok tarkítanak, nyaka és melle szürke, míg röptében vöröses szárnyfoltjai teszik felismerhetővé, már ha nagy ritkán megpillanthatja az ember repülés közben.

A park tájékoztatása szerint szem elé csak ritkán kerül, ezért leginkább csupán hangja árulja el jelenlétét, olykor-olykor azonban az alacsonyabb növényzet közül az udvarló hímek feje is kilátszik, és ekkor vaskos, rövid, hússzínű csőre és szürkés-kékes szemöldöksávja is feltűnik.

A cikkben azt is írják, a haris hazánkban sajnos ingadozó állománnyal bír, mely élőhelyeinek beszűkülésének, a nem megfelelő körültekintéssel végzett mezőgazdasági tevékenységek következtében és az egyre fokozódó csapadékszegénység miatt alakult ki. Más szavakkal a modern, intenzív mezőgazdaság egyik nagy vesztese.

A haris ugyanis elsősorban a mélyebb fekvésű kaszálórétek földön fészkelő faja, így ezeken az élőhelyeken a gépi kaszálás jelenti számára a legnagyobb veszélyt, aminek ideje egybe esik a költési időszakkal. Nagyapáink idejében ugyanis, amikor a kaszálás még extenzíven, kézi kaszákkal történt, egy-egy rét levágása akár heteket is igénybe vehetett és a földön fészkelő madaraknak mindig volt hova menekülniük.

A szántóföldi kultúrákban az ott végzett talajművelő munkák fenyegetik, de egyedszámának csökkenéséhez hozzájárul az is, hogy a trópusi Afrikában és vissza vezető útja során ez a faj is számos alkalommal esik áldozatul az illegális vadászatnak.

A harisok védelmére irányuló erőfeszítésekről a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján olvashatsz bővebben.

Kapcsolódó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.