Ritka lepkefajra bukkantak 86 év után az észak-olaszországi Alpokban, Trentino-Alto-Adige (Dél-Tirol) tartományban. Hivatásos lepkekutatók nemzetközi csoportja a Stelvio, német nevén Stilfserjoch Nemzeti Parkban találta meg a Wehrli gleccseraraszolóját (Psodos wehrlii), ezt a kizárólag a hóhatár felett élő alpesi lepkefajt, írta az MTI.
A lepkére az Ortler-Cevedale hegycsoportban, egy hómező feletti hegygerincen bukkantak. Itt a permafroszt, vagyis az állandóan fagyott talaj meghasadt, ezáltal apróbb üregek alakultak ki benne.
Az Ortler-hegységben a nappal aktív lepke létét eddig csak 1914-ben és 1935-ben dokumentálták egy osztrák hegymászó és lepkekutató, Rudolf Kitschelt munkája nyomán. Minden további vizsgálat sikertelennek bizonyult, míg idén Robert Trusch, a Karlsruhei Természettudományi Múzeum lepkeszakértője, valamint német, osztrák és svájci munkatársai háromnapos kutatásra indultak, és végül megtalálták a különleges faj egyedeit.
A Wehrli gleccseraraszolója nevét Eugen Wehrliről kapta, aki 1918-ban először talált egy példányt Svájcban, a Zermatt közelében lévő, 3400 méteres Mettelhornon.
A gleccseraraszoló a hideget kedveli. Ez az egyetlen olyan lepkefaj az Alpokban, amely kizárólag a hegyvidéki területek hóhatára felett él és ott is szaporodik. Ettől olyan különleges, mert odafent a hegyen csak néhány hét van évente, amikor nem fagypont alatti a hőmérséklet
– mondta Trusch.
A megfigyelések szerint a kegyetlen klíma túléléséhez a Wehrli gleccseraraszolója bevet pár trükköt: a talaj közvetlen közelében, mintegy 5 centiméteres magasságban repül, itt sokkal szélvédettebb és melegebb a levegő. Ráadásul az összes gleccseraraszoló faj közül – melyek mindegyike bolyhos és fekete -, a Wehrli gleccseraraszolója a legfeketébb. Ezáltal is a lehető legtöbb meleget gyűjti magába.
A feltételezések szerint a kietlen területen az állatok a hasadékokban és repedésekben növekvő növényekből – kőtörőfűfélékből és gleccserboglárkákból – élnek.
