Hatalmas, három kilométeres, érintetlen korallzátonyt fedeztek fel 35-70 méteres mélységben a Francia-Polinéziához tartozó Tahiti partjainá, írta az MTI.
Ebben a mélységben ez az egyik legnagyobb felfedezett korallzátony
– közölte a kutatást vezető UNESCO. Egyes korallok átmérője több mint két méter. Egy ilyen méretű korallzátony kialakulásához nagyjából 25 évre van szükség.
A szervezet munkatársa, Julian Barbiere szerint valószínűleg sok ilyen ökoszisztéma van még, “csak nem tudunk róluk”.
Dolgoznunk kell a feltérképezésükön és védelmükön
– tette hozzá.
Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója szerint a felfedezés segít kiszélesíteni tudásunkat arról, “mi rejlik a mélyben”.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szakértők eredményeikrő la New Scientist című lapban számoltak be január 20-án.
A zátonyra novemberben bukkantak, amikor a kutatók egy expedíció alkalmával, a tengerfeneket feltérképező globális misszió keretében olyan mélységbe merültek, melyet az óceánok alkonyzónájának neveznek
– írja a BBC News.
A korallzátonyok az óceánok leginkább veszélyeztetett ökoszisztémai közé tartoznak: érzékenyek a szennyezésre, a víz hőmérsékletének emelkedésére, a vízben feloldódó szén-dioxid miatti kémiai változásokra.
Murray Roberts, az Edinburghi Egyetem kutatója szerint a felfedezés rávilágít, milyen sokat kell még tanulnunk az óceánokról.
A korallzátonyokat még mindig a sekélyebb trópusi vizekhez kötjük, erre itt találunk egy hatalmas, korábban ismeretlen zátonyrendszert. Mivel a sekélyebb vizek gyorsabban melegszenek, mint a mélyebbek, ezek a zátonyrendszerek lehetnek a jövőben a korallok mentsvárai. Fe kell térképeznünk ezeket a különleges helyeket, megérteni ökológiai szerepüket és biztosítani, hogy megvédjük őket a jövő számára
– emelte ki Roberts.
Általában kisebb mélységben bukkannak a tudósok korallzátonyokra, mert az algának, mely a korallokokon belül él, fényre van szüksége. De itt, az óceánnak a szárazföldtől távolabb eső részén vélhetően kevesebb üledék rakódik le.
Egyelőre nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezt a korallzátonyt károsították volna az egyébként a korallokat fenyegető tényezők. Barbiere szerint a szokatlan mélység az egyik oka, hogy a korallzátony ilyen jó állapotban van.
A következő hónapokban alaposabb vizsgálatnak vetik alá a korallzátonyt és a körülötte élő fajokat. Az UNESCO adatai szerint egyelőre a tengerfenéknek csak mintegy 20 százaléka van feltérképezve.
