A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a hazai nagyragadozókkal kapcsolatos objektív tájékoztatás, a hazai nagyragadozókkal kapcsolatosan terjesztett megalapozatlan információk terjedésének, és azok terjesztésének megelőzésének érdekében közleményt tett közzé.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az igazgatóság 2021. novemberétől nyolc, a bejelentők által ismeretlen fajnak, illetve farkasnak tulajdonított predációk helyszínelését végezte el. Az összes predáció tágabb környéke a hazai nagyragadozók ismert állandó élőhelyének tekinthető.
Az esetek helyszínelése során munkatársaik a rutinszerűen végzett nyomrögzítés mellett, az esetleges szubjektív véleményalkotás hibáinak elkerülése érdekében genetikai mintavételeket is végeztek a tetemekről. Az észlelt, a potenciális ragadozótól származó harapásnyomok esetében a harapásnyomok, a prédafeltörési felületekről vett nyálminták, illetve a zsákmányolások közelében – például a haszonállat tartási helyének védelmét szolgáló kerítésen, feltételezhetően a támadások alkalmával fennakadt szőrszálak – gyűjtött szőrminták kerültek begyűjtésre a faji azonosítás érdekében.
A begyűjtött mintákat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Genetika és Biotechnológia Intézetében elemezték.
Ezek az eredmények összecsengenek az elmúlt években tapasztaltakkal. Néhány esetben a hazai tapasztalatok is igazolják a nem kellő felkészültséggel őrzött háziállatok farkasok általi fogyasztását, a farkasnak tulajdonított eseteknek azonban csupán töredéke igazolhatóan farkas. Jelen esetben egyik esetben sem volt farkasnak köze a predációhoz.
Bár a vadászható fajok rendszeres és természetes fogyasztói a hazai nagyragadozók, a farkasok, azonban a természetben szabadon járó egyedek nagyságrendjénél fogva is számos esetben kóbor kutyák – ahogy a mátranováki gímszarvas esetében is – voltak az elkövetők
– áll a közleményben.
A jelentős médiavisszhangot kapott eset azért is tanulságos, mert a megalapozatlan véleményalkotás, és annak terjesztése nem a valós helyzetet mutatja. A fenti eredmény jelzi, hogy az elmúlt néhány, a nagyragadozók megtelepedése óta eltelt évtized még kevés volt ahhoz, hogy a témában érdekeltek mindegyike kellő megalapozott véleményt tudjon alkotni, rendelkezzen az ismertté váló esetek tárgyilagos értékeléséhez szükséges ismeretekkel.
