„A ma létező emlősök közül a kutyák mérete mutatja a legnagyobb változatosságot” – mondta el K. Gordon Lark, az Utah Egyetem biológusa. – „Régóta foglalkoztat minket a kérdés, hogy honnan ered ez a hatalmas különbség.”
A kutyafélék családja több mint 15 ezer éve ágazott el a szürkefarkasétól. A tenyésztések során rengeteg fajta jött létre, melyeknek mérete, jellemvonásai, viselkedése is igen változatos.
A kutatók ennek a genetikai okaira voltak kíváncsiak, azért több száz portugál vízikutyát vizsgáltak ki: felmérték a kutyák fizikai állapotát, feljegyezték marmagasságukat és testsúlyukat, röntgenfelvételeket készítettek csontvázukról, valamint DNS-mintákat vettek tőlük, részletesen elemezték genotípusukat – írja a Kutyabarát helyek. Azért ezt a fajtát választották, mert érdekes módon a portugál vízikutyák testmérete nagyon változatos, 11,5 és 34 kg között mozoghat a súlyuk.
Az elemzések során kiderült, hogy egy inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) a növekedési hormonnal szabályozza a normális csont és szöveti növekedést, fejlődést. Ennek köszönhetően növekednek az emlősök, így mi, emberek is, születésünktől kezdve felnőtt korunkig.
Kistestű kutyáknál a méretet tulajdonképpen egy mutáció okozza, ami visszafogja a gének és hormonok működését. A közepes és nagytestű kutyáknál azonban ez a mechanizmus hiányzik, így lehetséges, hogy egyes kutyák igen nagyra nőjenek.
Ezután többféle, összesen 143 fajtát vizsgáltak a kistestűektől az óriásokig és a növekedést gátoló szekvenciát minden kistestű fajtában megtalálták. Ez vagy a háziasítás kezdete óta a fajtákban van vagy pedig egy kisebb méretű farkas őstől eredeztethető.
Úgy vélik, hogy ez a génmódosulás járulhatott hozzá a kutyafajták gyors elterjedéséhez is: a kisebb méret kisebb táplálékot igényel, kevesebb helyet foglal, egyszóval, “praktikusabb” a háznál, mint például a nagyobb testméretű farkas.
A „minikutyák” gyakorlati haszna megkérdőjelezhető, de ez is feltétel egy házikedvenc esetében, ők éppen a kedvességükkel, aranyosságukkal lopták be magukat az emberek szívébe és sok esetben lelki segítséget nyújtanak a gazdáiknak a fizikai helyett.
