A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya 2023-ban indítja el az Év lepkéje programját, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra.
A 2022-ben lezajlott lakossági internetes szavazást hazánk egyik legikonikusabb nappali lepkéje, a fecskefarkú pillangó nyerte 2155 (58%) szavazattal a három jelölt közül, közölte az egyesület a honlapján.
A fecskefarkú pillangó világszinten egy igen széles körben elterjedt faj; majdnem az egész északi féltekét benépesíti. Megtalálható Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrika egy kis részén. Hazánkban országszerte elterjedt, bár a hegy- és dombvidékeken gyakoribb. Három nemzedéke áprilistól – melegebb években már márciustól – repül egészen szeptemberig.
Alapszíne általában halványsárga, de lehet fehéres is, valamint a tavaszi nemzedéknek lehet egészen kénsárga is. Fekete mintázata jellegzetes, a hátulsó szárnyakon pedig kék pikkelyekből álló sávok láthatók. Ezeken a szárnyakon továbbá láthatunk egy-egy pirosas-narancsos szemre emlékeztető foltot, továbbá egy-egy faroknyúlványt is, amelyek a nevét is ihlették. Ezek a lepke fejét (szemeit) és csápjait hivatottak utánozni, hogy az őt fogyasztó madarakat és ragadozó ízeltlábúakat megtévessze, azok figyelmét nem létfontosságú részeire terelje, így túlélve az esetleges támadásokat. Ezt tovább fokozza, hogy pihenés közben veszély esetén a szárnyait erőteljesen kifeszíti a támadója felé fordulva. Az ivarok között nincsen nagy különbség: a nőstények általában valamivel nagyobbak, szárnyaik szélesebbek és potrohuk nagyobb, domborúbb.
Ennek a lepkének jellegzetes „párkereső” stratégiája az úgynevezett dombtetőzés: a hímek magasabb fák tetején, kopár hegycsúcsokon, dombtetőkön, kilátók környékén területet tartanak fent maguknak, amely körül folyamatosan őrjáratoznak. Ha egy hím megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek, viszont az arra tévedő nőstényeket erőteljes udvarlással lecsalogatják a földre, majd a fűben védett, napfényes helyen párosodnak.
A hernyó szintén nagyon jellegzetes. A fiatal hernyó madárürülékre emlékeztet, így tud észrevétlen maradni a ragadozók előtt. Az utolsó vedlés után alapszíne élénkzöldre, halványzöldre vagy sárgászöldre vált, fekete harántsávok és sárga, narancssárga vagy piros pontok díszítik a ragadozóknak jelezve rossz ízét, mérgezőségét. Ugyanakkor mintázata rendkívül jól el tudja rejteni tápnövényein. Elsősorban ernyősvirágzatú növényeken él, de a nagyezerjófű leveleit sem veti meg. Az előbbi tápnövényei miatt kertjeinkben is gyakran összefuthatunk vele kapron, köményen vagy a sárgarépa levelein.
Számottevő kárt nem tud okozni, így ne sajnáljuk tőle azt a kevés növényt, hagyjuk a helyén kifejlődni. Érdekesség, hogy megriasztása esetén a feje mögül egy narancssárga szarvacska alakú szervet (osmeterium) ölt ki, amiből édeskés szagot áraszt rossz ízét keltve. A telet báb állapotban vészeli át. A báb lehet élénkzöld, sárgászöld vagy feketésbarna.
Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft és a Vörös Könyvben szereplő faj. Március végén, április elején az első nagyobb melegek beköszöntekor kezd repülni, ezért az utóbbi évek kései hideg vagy akár fagyos napjai és az intenzív vegyszerhasználat miatt bizonyos területeken igencsak megfogyatkozott. Ezért, valamint azért, mert kertjeinkben mind hernyó, mind imágó alakban előfordul, fokozott figyelemmel legyünk rá, így például ne használjunk vegyszereket a kertben vagy a kapor szedésekor legyünk körültekintőek.
