Megvannak a győztesek az év ásványa és az év ősmaradványa szavazáson – írta a Geometodika. A Magyarhoni Földtani Társulat kezdeményezésére a 2016-tól évente megválasztják a legszebb ásványokat és ősmaradványokat.
Nagy fölénnyel nyertek a befutók, az ásványok között az antimonit mögött a csillám-csoport és a goethit végzett, míg a borostyánkő egy tengeri sünt (Clypeaster) és a páfrányfenyőt (Ginkgoites) utasította maga mögé.
Az antimonit az antimon fém legfontosabb ércásványa (72% Sb). Formagazdag kristályai rendszerint oszlopos, tűs kifejlődésűek, hosszuk akár a 20 centimétert is meghaladhatja.
A borostyánkő egykor élt fás szárú növények megkövesedett gyantája. Számos növénycsoport termel gyantát, az áttetsző anyag a növény testén keletkező sérülések zárásakor látja el feladatát. A növényből kicsorgó gyanta kezdetben mézszerű, csillogó és ragacsos, így képes a vele kapcsolatba kerülő, kisebb állatokat csapdába ejteni, ezek a zárványok.
A szabad levegőn a gyanta az esetlegesen belekerült zárványokkal együtt idővel megkeményedik, kedvező körülmények között pedig fosszilizálódik.
A világ leghíresebb borostyánkő kincsei a dominikai, a balti és a mianmari borostyánok. Hazánkban is több borostyánkő-előfordulás ismert (pl. Dudar, Pilisborosjenő, Putnok), ám a legfontosabb a Bakony hegységben, az ajkai szénbányászat „melléktermékeként” előkerült, késő-kréta korú borostyánkő, az ajkait, amelyből nemrég új pók- és darázsfosszíliákat is leírtak.
