Elkészült a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Monitoring Központjának összesítése, mely alapján a hazai fehérgólya-állomány számára a tavalyi aszályos év átlagos költési sikert hozott, áll az MME közleményében.
A tavalyi év végéig 3 391 fészkelőhelyről érkezett be információ, amelyből 1 626 fiókát sikeresen repítő pár, 276 sikertelen pár, 590 üres fészek, 35 fészekkezdemény, 807 üres fészektartó, 34 fészket foglaló magányos gólya, 23 esetben pedig ismeretlen fiókaszámú fészkelőpár volt. Ezek adatok az állomány közel felét fedik le.
Azt, hogy a kirepült fiókák milyen kondícióval vágtak neki a vonulásnak, még nem lehet tudni. Erre az ad majd választ, hogy a 2022-ben meggyűrűzött 1 207 fióka közül mennyiről lesznek visszafogási adatok a vonulási útvonalak és a telelőterületek országaiból, illetve közülük hány tér majd vissza három-öt év múlva ivaréretten költeni.
Hogyan tudtak fehér gólyáink ilyen sikeresek lenni a pusztító aszály közepette?
A gólya bármit elfogyaszt, amit meg bír fogni és le tud nyelni. Ez lehet földigiliszta, egér, pocok, bogár, lótücsök, szöcske, sáska, kisebb számban hal, béka, kígyó. A tavalyi száraz évben sok szöcskét, sáskát, tücsköt tudtak fogni a gólyák a szárazság miatt kiégett gyepeken is. Ez volt a sikeres költés egyik oka.
A másik, hogy 2022 május-júniusban nem volt olyan több napig tartó hideg, esős időjárás, amiben a fiókák tömegesen megfázhattak, elpusztulhattak volna. Ennek köszönhetően a sikertelen párok aránya 17% volt, az összes költőpárra számított fiókaszám pedig 2,33 értéket mutatott.
A 2022-ben 4 100 pár körülire becsült hazai fészkelő fehérgólya-állomány megegyezik a 2019-ben számolt adattal, ami jó hírnek számít, mivel a sok madárfajnál tapasztalt és korábban a fehér gólyánál is kimutatott állománycsökkenés utóbbi faj esetében az utóbbi pár évben megállt.
A csökkenésben nemcsak a szárazodó időjárás játszik szerepet, de a nagyüzemi mezőgazdaság miatt csökkenő táplálékmennyiség és a természetközeli élőhelyek zsugorodása is, ami a gólyáinkhoz hasonlóan hosszú távú, a Szaharától délre vonuló madárfajokat még fokozottabban érinti.
