A befagyott állóvizek jégpáncélja alatt különös lényeket leshet meg a figyelmes szemlélő: a vízi botpoloskákról van szó, melyeket a február eleji fagyos napokon szép számban láthattunk a Körös-Maros Nemzeti Park területén található Kakasszéki-halastavaknál is.
A park honlapján közzétett írás szerint a vízi botpoloska a sekély állóvizek lakója. Vékony, hengeres, karcsú testű, ragadozó rovar. Testhossza 3-4 centiméter, melyhez csatlakozik a potroh végéből kiálló, mintegy 2 centiméter hosszúságú légzőcső. Testfelépítése kiválóan alkalmas arra, hogy elrejtőzzön a vízinövények között, s onnan csapjon le gyanútlan zsákmányára. Szürkés-barnás színe szintén segíti őt a rejtőzködésben.
Mint írják, első pár lába fogóláb, ami némileg hasonlóvá teszi az imádkozó sáskához. Ezekkel a fogólábakkal függőleges irányban csap le áldozatára. Nagyon fürgén mozog, így még a leggyorsabban úszó búvárpoloskákat is el tudja kapni. Főként halivadékokat, rovarlárvákat, búvárpoloskákat, rákokat, ebihalakat zsákmányol.
Vízi botpoloskák bárhol, akár egy kis kerti tóban is előfordulnak, de rejtőzködő testfelépítésüknek és életmódjuknak köszönhetően nehéz őket észrevenni. A vékonyabb, másfél-2 centis jég alatt azonban lassabban mozognak, így könnyebben felfedezhetők. A jég alól igyekeznek olyan helyre jutni, ahol nem fagyott be a víz, s így felszínre dughatják légzőcsövüket, azaz oxigénhez juthatnak.
