Mióta Amerikában kitalálták a paraszti munkához alkalmas, strapabíró vászon anyagot, azóta tart a diadalútja. Megkedvelték a farmerek, aztán az ötvenes évek végén felfedezték a divattervezők is. Előbb “hagyományos” nadrágot, kertésznadrágot, dzsekit terveztek belőle. Aztán egyre többféle fazonban jelent meg az indigókék textília. Ruha, szoknya, rövidnadrág, halásznadrág, blúz, ing, mellény, zakó, kabát – a legnépszerűbb variánsok. De láttunk már vállkendőt, cipőt, csizmát, még estélyi ruhát is farmerből.
Eleinte csak zsebek, pántok, tűzések, szegőzések voltak a díszei, egyúttal praktikus tartozékai a farmer-öltözéknek. Idővel aztán megjelentek a szegecsek, csatok, fémgombok, kapcsok és zipzárak, majd később hímzéssel, színes, fénylő szálakkal, gyöngyökkel, flitterekkel is kivarrták a kabátok elejét-hátulját. Ugyancsak divat lett az ülepén, térdén foltozott, rojtozott, mesterségesen lyukasztott farmernadrág. Meg az egykor hosszú szárú nadrágról szabálytalanul levágott, tépett forrónadrág.
Időközben megjelentek a színek is. Viseltünk a sötétkék mellett fehér, drapp, zöld, fekete és vörös farmert is. Ám újra és újra visszatérünk a klasszikus kékhez, amit aztán például márványosra festenek,
vagy koptatással halványítanak fakóra.
Kelet-Európában évtizedekig már-már státusszimbólumot jelentett egy-egy márkás farmernadrág birtoklása. Bécsi, párizsi, római turistautakkal egybekötött vásárlások áhított célja volt az ilyen ruhanemű. Amikor aztán nálunk is megjelentek a divatos – és természetesen gyorsan hamisított -márkák, tovább nőtt a farmer népszerűsége.
Levi Strauss, a farmer atyja
A farmernadrág atyja Németországban, Loeb Strauss néven látta meg a napvilágot. Tizennyolc évesen vándorolt ki Amerikába, ahol – immár Leviként – betársult két féltestvére méteráru-kereskedésébe. 1853-ban a kaliforniai aranyláz hírére ő is a nyugati partra indult szerencsét próbálni, de nem arany után kutatott: a bányászok számára árusított minden elképzelhető ruhafélét a szövettől az alsóneműn át a zsebkendőig. A nyitott szemmel és füllel járó Straussnak hamar feltűnt, hogy ügyfelei gyakran panaszkodnak gyorsan elhasználódó pamutnadrágjaikra és lifegő zsebeikre. Cége ekkor kezdett maradék vitorlavászonból készült nadrágokat gyártani, amelyeket szinte lehetetlen volt tönkretenni. Az üzlet virágzott, Strauss San Francisco társadalmának megbecsült tagja lett, de mindig emlékezett arra, honnan jött: munkásai keresztnevén szólíthatták.
1872-ben levelet kaptak egy Jacob Davis nevű ügyfelüktől, aki azt írta: a vászondarabok találkozási pontjain és a zsebek sarkain fém szegecsekkel erősítette meg a varrásokat, így a nadrágok még
tartósabbak lettek. Az ötletes, ám szegény szabó és a jó üzleti érzékű Strauss partnerségre léptek és 1873. május 20-án benyújtották közös szabadalmukat: megszületett a farmernadrág.
Az első darabok a közhiedelemmel ellentétben még barnák voltak, a ma természetesnek hitt kék szín csak 1896-ban vette át az uralmat. A legenda szerint Strauss úgy mutatta be a Levi’s Jeans márka
kimagasló minőségét, hogy két lóval ellenkező irányba húzatta a nadrágokat. A ruhadarabok persze kiállták a próbát, ezt jelzi 1886 óta a Levi’s nadrágok övrészén a kétlovas embléma. A kereslet gyors emelkedése nyomán a kisipari módszerek helyébe a tömegtermelés lépett, az 1880-as években saját gyárat nyitott, ahol főként a legendás 501-es modellt gyártották.
Strauss sikeres üzletember volt, vagyonát hatmillió dollárra becsülték. A ruhaipar mellett betársult bankokba és biztosítókba, emellett jótékonykodásáról is ismerték. Sosem házasodott meg. 1902. szeptember 26-án halt meg, az üzletet unokaöccsei vitték tovább.
Érdekességek a farmerről
- 2012-ben a japán Naked and Famous Design nevű ruhagyár málnaillatú farmernadrággal rukkolt elő. A nadrág illatlelke parányi mikrokapszulákban rejlett, ezekkel a szövetet bevonták, majd bele is sütötték. Így az illat nem illan el az első mosásnál, sőt: a tesztek alapján még öt után is érezhető. Az illat egyébként az anyag dörzsölődése által szabadult fel. A szagos nadrágot kifejezetten férfiak számára gyártották, hogy annak illata elfedje a túl tartós használat szagát.
- A nőknek is készült speciálisan nekik szánt jeans, egy olasz gyár koffeinnel, eszcinnel és E-vitaminnal átitatott farmernadrágja a narancsbőrt hivatott megszüntetni. Az Eve Lerock nevet viselő farmert 28 napon át kell viselni, mosni pedig hatnaponta szabad 25 Celsius-fokos vízben. A tisztítást követően ismét át kell itatni a hatóanyagokkal, amelyet a vásárló a nadrághoz mellékelve ötven milliliteres flakonokban kap kézhez. A készítők ígérete szerint összesen négy 28 napos kezelés után eltűnnek a nemkívánatos zsírpárnácskák.
- A legrégebbi Levi’s farmert akárcsak egy őslény maradványait, sárba ágyazva találták meg Nevada egyik bányászvároskájában. A ruhadarabot behatóan megvizsgálták a Levi Strauss and Co. történészei is, és úgy értékelték, hogy 1880 és 1885 között “keletkezhetett”.
- Évente csak nem húszmillió tonna indigó festéket gyártanak farmerek festéséhez, úgy, hogy egy nadrág befestéséhez csupán néhány grammra van szükség.
- Régebben, amikor még a gyártási folyamatnak nem volt része az átmosás, nagyon kemény állapotban kerültek a nadrágok a piacra. Ahhoz, hogy a nadrág viselhető legyen, szokássá vált, hogy a tulajdonosa felvette és beleült egy kád vízbe, majd onnan kiszállva hagyta magán megszáradni. Így a szövet felpuhult és kényelmessé vált. Ma már ez a folyamat a gyártás része lett.
- A kezdetekben a nadrág sliccének alján is volt szegecselési pont, ám ezt később elhagyták. Ugyanis a cowboyok gyakran panaszkodtak arra, hogy a tábortűz mellett guggolva ez a rész áthevül, komoly kellemetlenségeket okozva ezzel.
- A farmer egy idő után megjelent az Egyesült Államok Haditengerészetének egyenruháiban is és hivatalos viselet lett állami intézményekben és börtönökben is. Divatba akkor jött igazán, amikor James Dean a „Rebel Without a Cause” című filmben farmert viselt 1955-ben. A nők ruhatárába pedig Marilyn Monroe-nak köszönhetően került be, amikor a Kallódó emberek című filmjében farmert viselt.
