Már az sem egyértelmű, hogy mit is nevezünk halfajnak. A kiadás előtt álló Magyar Halkönyv szerzőgárdája szerint, a tudomány jelenlegi állása alapján
- az önálló fajként elfogadott halak, mint amilyen az aranyhal,
- az úgynevezett fajkomplex szemlélettel elfogadott halak (fenékjáró küllő, kismárna, törpecsík),
- az ingolák,
- valamint a „befogadott” hibrid, a csíkos sügér, aminek az „alkotó” fajai önálló fajként nem élnek Magyarországon
tekintendők hazánkban olyan halfajnak, amelynek jelenlétét elismerik – írta meg a Magyar Mezőgazdaság.
Vagyis ezen halfajoknak az elmúlt 50 évben természetes vízben egynél több alkalommal bizonyíthatóan előkerült élő példányuk; vagy ismert állományuk legalább egy vízterületen több éve előfordul (ez lehet termálvizes víztér is); illetve egyes horgászvizekbe folyamatosan telepítik (pl. afrikai harcsa).
A hazai halfajok felméréséhez a horgászok is hozzájárulhatnak, hisz a szakemberek folyamatosan várják a hiteles adatokat. Ezek lehetnek olyan, bárki által készített fotók, amelyek a halfaj egyértelmű azonosítására alkalmasak, de hiteles, dokumentált horgász- vagy halászfogások is.
Őshonos, halgazdálkodási jelentőséggel bíró halfajunk 27 van, ezek közül 24-et ki lehet fogni, viszont 3 faj, a kecsege, a széles kárász és a vágó durbics nem horgászható/halászható faj. A horgászható 24 halfaj közül többet (15+1) fogási tilalmi időszakkal és méretkorlátozással rendeleti úton védünk.
Az őshonos halaink mellett vizeinkben „rendszeresen előfordul” 23 idegenhonos, köztük 7 inváziós és 6 spontán jövevényfaj is.
A MA-HAL a MATE és a MOHOSZ szakmai javaslatait elfogadva a 8 standard telepítési célú halfaj mellett még 12+1 fajt tart célszerűnek telepítéshez tenyészteni, köztük olyanokat is, amelyeket tilos kifogni (2 faj). A szakemberek az egyes tokféléket, valamint az idegenhonos amurt és pisztrángsügért korlátozott hasznosításra ajánlják a horgászvizek, halastavak üzemeltetőinek.
