A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egyik munkatársa húsvét előtt kapott egy telefonhívást, hogy kismókust találtak valahol. A helyszínre érkezéskor azonban megállapította, hogy az apró kis szőrös jószág nem más, mint egy mogyorós pele, olvasható a szervezet honlapján.
A cikk szerint valószínű korábban ébredt téli álmából és a hajnali fagyos időjárás kicsit megzavarta. Mivel sérülést nem talált rajta, úgy döntött, hogy néhány napig megfigyelés alatt tartja, és az enyhébb reggelek beköszöntekor a megtalálás helyén engedi ismét szabadon.
A mogyorós pelével – bár hazánk legelterjedtebb pelefaja – rejtőzködő életmódja miatt ritkán találkozhatunk. Dús aljnövényzetű, sűrűn benőtt tölgy és bükk ligeterdőkben, de elvadult gyümölcsösökben is él. Életének nagy részét a sűrű, tüskés bokrokban tölti, ami megvédi őt a ragadozóktól. Le sem tagadhatná, hogy éjszakai életmódot folytat, hosszú tapogató bajuszszálai és hatalmas szeme is erre utal. A szürkület beálltát követően merészkedik elő búvóhelyéről, de akkor is leginkább az ágakon mozog és a fészke közelében marad.
Kétféle fészke van; míg a fialófészek a talaj felett néhány méterrel, addig a téli fészke a földön vagy a föld alatt található. A párzási időszak áprilistól októberig tart, évente 1-3 almot hoz a világra. A vemhesség 22-24 nap és 3-5 utód születik. Téli álmot alszik, azonban ha nyáron túl nagy a hőség, nyári álomba is merülhet.
Tápláléka leginkább rügyek, magvak, bogyók és gyümölcsök, de kora tavasszal rovarlárvákat is fogyaszt. A DDNPI kollégájánál töltött néhány nap alatt az alma lett a kedvenc csemegéje.
