A vörös bundás állatok a ma élő hiúzfajok legkisebbike, a házi macskánál is mindösszesen kétszer nagyobbak. A faj alapszíne általában barnásvörös, innen ered a latin (Lynx rufus) és a magyar neve is – írtra meg közösségi oldalán az állatpark.
A hiúz-féléknél általánosan megfigyelhető, a mellsőnél jóval hosszabb hátsó láb ennél a fajnál a legkevésbé jellemző és a jellegzetes szőrrojt is csupán 3 cm, sőt néha hiányzik.
Az állatok természetes élőhelye Kanada déli részétől, az Amerikai Egyesült Államokon keresztül Mexikóig húzódik és a sivatagokon kívül szinte minden élőhelyen előfordul. Azokat a területeket kedvelik, ahol van takarás, és be tudja cserkészni áldozatát, valamint el tud rejtőzni. Fő vadászmódszere – az elsősorban 5 kg körüli zsákmányokra – a lesből támadás. Territóriumát ürülékkel, vizelettel és karmolásnyomokkal tartja fenn.
A kecses külsejű állatok több indián mitológiában is megjelennek. Egy sóni indián legenda szerint például parázs pattant a bundájára, úgy lett foltos, de van olyan törzs, aki a ravaszságát jeleníti meg népi elbeszélésében.
A parkban eddig élő hiúzokat Csehországba szállították szaporítási-vérfrissítési célból, az ő helyükre érkezett a tenyészpár. Az állatoknak egyelőre nincs nevük, gondozóik tulajdonságaik alapján választanak nekik majd cseh, esetleg indián nevet
– mondta el az MTI-nek Révészné Petró Zsuzsa, a park zoológiai osztályvezetője.
