A magyar nyelv igazán sokszínű, ez nincs máshogy a szitkozódások tekintetében sem – mondhatnánk, hogy választékosan káromkodunk, ha ebben nem lenne némi ellentmondás. A lehető legkülönfélébb módon tudjuk kifejezni indulatunkat, dühünket, örömünket, meglepetésünket. De vajon mit jelentenek eredetileg a fene, a rossebb, a nyavalya szavak, melyeket alkalomadtán embertársainknak kívánunk?
Miért káromkodunk?
Fontos megjegyezni, hogy a káromkodás nem egyenlő a trágár beszéddel. Ez utóbbihoz általában nem fűzünk erős érzelmeket, míg a káromkodás az érzelmek kifejezésére, levezetésére is szolgál.
Nagyjából azóta fejezzük ki érzelmeinket káromkodással is, mióta lemásztunk a fáról. Persze, az elején csak könnyen kiejthető indulatszavak jelentek meg.
A káromkodás segít megküzdeni a tehetetlenségünkkel, dühünkkel, fájdalmukkal, kiereszthetjük vele a gőzt, keringésünk megélénkül, endorfinszintünk nő, fájdalomérzetünk pedig csökken. De ahhoz is hozzájárul, hogy nyomatékosabban tudjuk kifejezni mondandónkat.
A káromkodás nem függ össze az intelligenciával. A személyiségkutatók szerint a gyakori káromkodás inkább annak a jele, hogy az illető lobbanékony, extrovertált, sikerorientált, nyüzsgő típus. Természetesen, az, hogy ki milyen helyzetben és mennyire „engedi el” a nyelvét, az már intelligencia kérdése is.
Szitokszavaink eredete
Radai rosseb
Rada egy Zala vármegyei település, teljes nevén Nagyrada, a rosseb pedig tulajdonképpen rossz seb, de a történethez egészen az Anjou-korig kell visszamennünk. I. Nagy Lajos király a testvérét, András herceget szerette volna a nápolyi trónra ültetni, amihez el kellett vennie I. Johanna nápolyi királynőt. Az ara viszont nem volt túl boldog ettől, annyira nem, hogy nemcsak nem koronáztatta királlyá újdonsült férjét, hanem még meg is ölette. Nagy Lajos emiatt bosszút esküdött és támadást indított Nápoly ellen. Ez nem volt túl sikeres, így a hadjáratból hazatérő sebesült katonáknak Radán kórházat építtetett. A katonák viszont a hadisebesüléseken kívül egyebeket is hoztak haza, nevezetesen szifiliszt, vagyis rossebet, ami gyógyíthatatlan betegségnek számított. Úgy tartották, hogy a szifiliszt a katonák terjesztették el Magyarországon, innen jön az egye meg a radai rosseb mondás.
Létezik egy olyan magyarázat is, mely szerint a rosseb a községet sújtó 1711-es pestisjárványra utal.
Franc
A franc szó szintén a szifiliszre utal, a francia kór rövidített változata – mivel a hagyomány szerint Franciaországból származott a betegség. Érdekesség, hogy a franciák viszont olasz betegségnek nevezték, mert ők úgy tudták, hogy az olaszoktól „kapták”.
Nyavalya
Tágabb értelemben különböző előtagokkal (tüzes nyavalya, ragadós nyavalya) mindenféle betegséget jelentett, szűkebb jelentése szerint a nyavalyatörés az epilepsziát és a görcsös állapotot jelölte. Régen boszorkányságot sejtettem a nyavalya mögött, ráolvasással, füstölőkkel, tűzugrással igyekeztek „gyógyítani”.
Frász
A frász szintén az epilepszia neve, a bajor frais szóból származik, ami görcsöt jelent. Az osztrák freisa kifejezés ijedtséget is jelent, ezért keletkezhetett a ne hozd rám a frászt mondásunk is.
Frászkarika
A frászkarika egy speciális „gyógymód” volt a frászra, vagyis az epilepsziás görcsökre. Tésztából egy hatalmas kerek perecet készítenek, melynek a lisztet kilenc egymást követő napon kilenc házból kellett kérni. A beteget átbújtatták a perecen, ami a betegségtől való megszabadulást, az újjászületést szimbolizálta. Mivel tényleges gyógymód nem volt a panaszokra, jobb híján ebben bíztak.
Fene
A fene tisztázatlan, bőrelváltozással is járó betegség, furunkulus, seb. Több fajtáját különböztették meg: hidegfene (a csont betegsége), melegfene (a végtagok baja), rákfene (az ember arcán jelenik meg), lépfene (sertésbetegség). Ha tehát valakinek azt kívánjuk, hogy a fene egye meg, akkor tulajdonképpen azt szeretnénk, hogy legyen tele ragyával.
Guta
Ha azt mondjuk, hogy üssön meg a guta, akkor szélütés, stroke-ot kívánunk neki. A guta a latin guttából ered és cseppet jelent, régen úgy gondolták, hogy a gutaütést az agyról leváló cseppek okozzák.
