Hazánkban ritkán megjelenő pusztai sast (Aquila nipalensis) figyelt meg 2023. október 3-án napnyugta előtt a Kiskunsági Nemzeti Park egyik kollégája, Tamás Ádám természetvédelmi őrkerület-vezető Bácsborsódon.
A park cikke szerint ez az eurázsiai sztyeppzónában, a Kaszpi-tengertől északra fekvő hatalmas pusztákon költő ragadozómadár őszi vagy tavaszi átvonulóként, esetleg nyári kóborlóként jelenik meg náluk. Az utolsó hiteles előfordulása 2012-ben volt, akkor Biharugrán észlelte Vasas András májusban. Tavaly Nógrádszakál térségében fotóztak le egy példányt, az is nagy szenzációnak számított.
Élőhelyén a fő tápláléka az ürge, így amikor azok megkezdik téli álmukat, a pusztai sasok afrikai telelőhelyeikre vonulnak.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="799" width="1200" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Tamás Ádám már idén augusztus végén is megfigyelt egy immatur (2-3 éves, ivaréretlen) átrepülő példányt a közeli Katymáron, amit később már nem találtak vissza, de elképzelhető, hogy most ugyanaz az egyed tűnt fel újra. Ugyanis ez szintén immatur, az alsó szárny középső részén jól látható a széles, keresztben húzódó fehér szalag és a hátulsó szárnyélen húzódó széles fehér sáv.
A pusztai sas világállománya erősen csökkent az elmúlt évtizedekben, az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetett fajként tartják nyilván. Európai állománya kritikusan veszélyeztetett.
A faj egyik érdekessége, hogy mivel nyílt síkságokon költ, fészkét általában talajra, esetleg kisebb bokrokra vagy fákra rakja, ami sebezhetőbbé is teszi a fészekaljat. Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyeinek rohamos zsugorodása, művelésbe vonása és az intenzív mezőgazdaság.
Magyarországon fokozottan védett, a pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="271" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
