Az őszi esők hatására különleges gombák egyedei jelentek meg a Maros-ártéren – írta a Körös-Maros Nemzeti Park.
A viszonylag csapadékos tavasz után ismét száraz nyár következett, és az ősz első napjai is csapadékszegényen alakultak a Maros mentén. Szeptember végén érkezett egy intenzív esőzés, melynek hatására mindenhol felpezsdült az élet. Az összegyűlt tocsogókon megjelentek a madarak, s a növények is sarjadni kezdtek.
A gombák is látványosan reagáltak az esőzésre a marosi erdőkben, számos faj fejlesztett termőtestet és bukkant elő az avarból.
A közönséges, gyakori gombafajok közül a kifejezetten ártéri erdők fáin tenyésző gévagomba élénk sárga színével már messziről magára vonja a tekintetet. Mesébe illő kis csoportokban láthatóak a piruló és a nagy őzlábgombák termőtestei.
A hatalmas fehér labdaként megjelenő óriás pöfetegek szinte szürreális látványt nyújtanak az erdő talaján.
E faj védettségét indokolja, hogy igényli az idős fákat, bolygatatlanul korhadó fatörzseket. A nagyméretű gomba tönkje általában 6-15 centiméter hosszú, 1-2 centiméter széles, hengeres. Kalapja elérheti a 15 centiméteres átmérőt.
Fiatalon tojásdad, majd harang alakúból kiterülő, fehéres-sárgás színezetű. Nevét a sárgás-barnás, jól fejlett, hártyás bocskoráról kapta.
