Somogyi Lászlónak, a Badacsonylábdihegyi Ökoturisztikai Látogatóközpont vezetőjének már több alkalommal bemutattuk izgalmas megfigyeléseit és gyönyörű fotóit portálunkon. A szakember tavaly december elején kezdte el figyelni vadkamera segítségével az aranysakálok mozgását Tapolca közelében. Az állatokról már az első alkalommal felvételeket tudott rögzített a kamera az éjszaka leple alatt.
Az aranysakál hosszú évszázadok óta egy őshonos, alacsony létszámban, és sokszor alkalmi módon jelen lévő ragadozó volt Magyarországon. Az utóbbi évekre lett jellemző a gyors elterjedésük.
Az aranysakál körülbelül 15 éve bukkant fel a Tapolcai-medencében, és ez idő alatt jelentős mértékben elszaporodott. A környék ideális élőhely számára, mert vannak nagyobb kiterjedésű nádasok, erdőfoltok, ember által járhatatlan bokros- csalitos helyek. A fő táplálékát jelentő rágcsálókból pedig nincs hiány. Ezen kívül zsákmányul ejt még mezei nyulakat, és mivel a rókával ellentétben falkában vadászik, ezért az őzek, vadmalacok sincsenek biztonságban. Telente ha kevés a táplálék, akkor az elhullott állatokra is rájárnak. Olyan helyen ahol a aranysakál túlszaporodott a háziállatokra is veszélyt jelent
– részletezte Somogyi László, a Badacsonylábdihegyi Ökoturisztikai Látogatóközpont vezetője a Sokszínű vidék megkeresésére.
Az aranysakálnak a régebbi időkben a végeláthatatlan mocsarak, lápok voltak az élőhelyei, elsőrendű búvóhelyet adva a számukra, az akkori köznyelv nem véletlenül hívta nádi farkasnak.
A videón szereplő aranysakál falka a Tapolca mellett egy járhatatlan nádasban vert tanyát. A vadászterületük Tapolca, Raposka, Hegymagas és Balatonederics közé esik. Akár több száz hektár területet is bejárhatnak egy éjszaka alatt. Sokat járnak Tapolca közvetlen közelébe is. Volt, hogy a vasútállomás melletti ligetben fészkelő vetési varjak fészekből kiesett fiókáit szedték össze az éjszaka leple alatt. Pedig ez belterület
– osztotta meg László a tapasztalatait.
Megjelenésében talán közelebb áll a rókához, azonban habitusa és vadászata inkább a farkasra hasonlít. Napjait családi köteléken alapuló falkában éli, és a falkák rituális vonyítással, üvöltéssel tartják a kapcsolatot egymással.
A nyomaikat sokszor láttam már a város környékén, és néha éjszakánként a rét szélében hallani lehet a hangjukat a sakálüvöltést. Van, hogy a raposkai harangszóra állnak neki vonyítani, de csak is sötétedés után. Az évek során összesen három alkalommal láttam napközben aranysakált, persze messziről. Éjszaka többször is láttam őket és volt, hogy az autó előtt szaladtak el Hegymagas és Raposka között. Múlt év december elején raktam ki vadkamerát Tapolca és Raposka közé egy erdős részre, ahol a váltójukat sejtettem, és szerencsére már az első éjszaka bejött a kamera elé a falka. Nagyjából heti egyszer vadásznak azon a területen
– mesélte el a megfigyelési élményeit.
Az aranysakál táplálkozása opportunista, azaz a legkönnyebben kiaknázható táplálékforrást hasznosítja, kihasználva az élőhelye adta előnyöket. A hulladékokon, tetemeken kívül kisebb emlősök, madarak, tojások, kétéltűek, hüllők, rovarok, a hazai vadfajok fiatal, illetve azok elhullott egyedei, valamint növényi eredetű táplálékok is szerepelnek étlapján.
A cikkben szereplő videót Somogyi László készítette.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="314" width="560" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="269" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
