- A természetfotóst társul fogadta egy medve, akivel több mint kilenc éven keresztül járta az erdőt.
- Tapasztalatairól szól a Lekvár – a medve neve-a szerk. – dokumentumfilm.
- Szerinte az ember-medve konfliktusokat elsősorban az ember idézi elő, mert nyakig belegázolt a természetbe.
- Képesek vagyunk folyókat eltéríteni, élővilágokat elmozdítani, megszüntetni csak azért, hogy a mi érdekeink érvényesüljenek.
- A férfi az elmúlt időszakban több száz medvével találkozott különböző szituációkban, de soha nem érezte magát veszélyben.
A Székelyföldön élő Dezső László természetfotós az erdélyi kortárs fotográfia egyik kiemelkedő alakja, aki gyerekkora óta járja az erdőket.
Az elmúlt tíz év során nem azért töltött több száz napot és éjszakát a vadonban, a medvék természetes életterében és társaságában, hogy nagyragadozókat terítsen le, hanem megörökíteni és feltérképezni szerette volna az állatok azon pillanatait és szokásait, melyeket csak az láthat, aki majdhogynem együtt él velük.
Az 53 éves természetfotós rendszeresen tart előadásokat magyarországi és erdélyi magyar gyermekeknek a vadvilág rejtelmeiről, és persze Lekvárról, arról a medvéről, akit kilenc éven át követett, és akiről dokumentumfilmet is készített. Dezső László ezekről és a medvékkel való együttélésről is mesélt a napokban a tusnádfürdői medvefesztiválon a Transtelex-nek adott interjújában.
Én olyan célból tanulmányoztam a medvék viselkedését, hogy készítsek egy általános ismeretterjesztő könyvet róluk, amelyből megismerhetjük a faj életét, a múltját, az életterét, a szokásait. Tudatosan közelítettem a medvékhez, hogy minél több információt tudjak begyűjteni róluk. Szerencsémre egy két és fél éves hím medve elfogadta a közeledésemet, és úgymond társul fogadott. Ezzel a medvével több mint kilenc éven keresztül jártuk az erdőt, úgy jött velem, mint egy kiskutya, és így számtalan információt elárult nekem arról, hogy hogyan tölti a napjait, hol tölti az éjszakáját, hol pihen, mikor fürdik, milyen vizet iszik, mit eszik, milyen gombát kerül
– mesélte a természetfotós.
Dezső László rengeteget köszönhet ennek a medvének, hiszen olyan ismeretekkel gazdagította kilenc éven keresztül, amilyeneket nem sok ember láthatott kint a vadonban, azaz nem egy zárt területen.
Továbbra is ezeknek a részletkérdései foglalkoztatják anélkül, hogy a tudományos határokat feszegetné. Nem ez a célja, hanem az, hogy olyan általános ismereteket szerezzen a medvéről, amelyeket esetleg tovább tud adni az érdeklődőknek.
A társául szedődött medvével való kalandjaira így emlékezett.
Tisztelettel közeledtem hozzá, beszélgettem folyamatosan vele, és egyszerűen, amikor az anyamedve elverte a bocsokat, az egyik bocs hozzám szegődött. Ez a hím medve két éves és néhány hónapos lehetett ekkor, és azóta gyakorlatilag az erdőben kereste a társaságomat, ha találkoztunk, akkor folyamatosan együtt cimboráztunk. Erről szól egyébként a Lekvár című film is, ami öt éve készült. Sajnos már egy éve nem tudom, hogy merre jár a medve, ebben az évben nem találkoztam vele.
A természetfotós szerint az ember nincs a medvével egy kategóriában, ám ha tisztelettel közelednénk a természethez, tisztelettel közelednénk a medvéhez, akkor az Erdélyben gyakori medve-ember konfliktusoknak a töredéke sem fordulna elő.
Minden egyes részletét kizsákmányoljuk, képesek vagyunk folyókat eltéríteni, élővilágokat elmozdítani, megszüntetni csak azért, hogy a mi érdekeink érvényesüljenek.
A medve soha nem érdekből megy táplálékért, hanem a saját maga fenntartásáért. Ráadásul nagyon intelligens állat. Ha egyszer megtanul valamit, az nála szokássá válik, így, ha az ember folyamatosan az erdőben szemetel, otthagyja a különböző háztáji ételhulladékokat, a medvének az jólesik, és attól arrafelé keresni fogja a könnyen megszerezhető élelmet.
Ahhoz, hogy csökkenjenek az ember-medve konfliktusok, változtatni kellene valahogy a mi szokásainkon. A medvének három dologra van szüksége: élelemre, nyugalomra és vízre, ahol ezeket megtalálja, ott békében megvan, nem fog sem más állattal, sem emberrel konfliktust keresni.
Az ember csinált közellenséget a medvéből, mert a medve az olyan, amilyen volt 25-100 évvel ezelőtt is. A medvének több ezer évvel ezelőtt is a ugyanezek voltak a szokásai. Persze ő is alkalmazkodik a klímaváltozáshoz, meg ahhoz is, hogy mi az erdő minden egyes részét belakjuk, elvesszük tőle a területet, így folyamatosan szűkül az élettere
– fogalmazott a természetfotós.
Ezért a medve, ha akar, ha nem, kénytelen alkalmazkodni az emberhez, aki viszont ezt nem veszi tudomásul. Elég például arra gondolni, hány erdei ház épül Székelyföldön mindenféle környezetvédelmi engedély nélkül, amik jelentősen befolyásolják a medvék jövőjét.
A Dezső Lászlóval készített teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható.
