Ha angol humorról van szó, akkor Benny Hill neve biztosan előkerül Charlie Chaplinével, Stan és Panéval vagy Rowan Atkinsonéval együtt. A 20. század egyik legnagyobb nevettetője pontosan száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot.
1924. január 21-én született Southamptonban Benny Hill angol filmkomikus.
Néhány évesen már magával ragadta a film és a rádiózás világa. A kedvenceit igyekezett leutánozni, legfőbb eszményképe Charlie Chaplin volt. Ekkor is használta sokszínű mimikáját, változtatta akcentusát, be is öltözött a szerepek kedvéért, amiket akkoriban még főként a gardróbszekrény tükrének adott elő.
Annyira beszippantotta ez a világ, hogy iskoláit sem fejezte be, inkább munkát vállalt ideiglenesen egy színitársulatnál. Aztán dolgozott könyvelőként, mindenesként, tejesemberként is.
1942-ben behívták a hadseregbe. Nem szerette a katonaéletet, de szerencséjére harci tevékenységben nem kellett részt vennie. A fegyverszünet után áthelyezését kérte a Hadsereg Szórakoztatási Főosztályához, és teljesítették is a kérését. A haderő tagjainak tartott turnék során sikerek és kritikák egyaránt érték. Egy tiszt például kijelentette, hogy egyáltalán nem vicces, amit a színpadon csinál – ő pedig mindig is nagyon érzékenyen fogadta a kritikát. Szerencsére azonban mellette állt Harry Segal őrnagy (későbbi barátja és munkatársa), aki nem hagyta, hogy ez elvegye a kedvét az előadásoktól. Későbbi ügynökét, Richard Stone ezredest is a hadseregnél ismerte meg – ő volt az, aki felismerte, hogy Hill sokkal tehetségesebb annál, hogy apró szerepekben pazarolják el a tehetségét.
A hadseregben vette fel a Benny nevet is (eredeti keresztneve Alfred volt), egyik mintaképe, Jack Benny amerikai komikus iránti tiszteletből.
1949-ben a BBC-hez szerződött, eleinte rádiós műsorvezetőként tevékenykedett, majd megkapta első televíziós műsorát. A Hi There! című szériában alapozta meg komikusi karrierjét. Hill abszolút a televíziózásban látta a jövőt, pedig akkoriban még a színházi társadalom féltékenyen szemlélte ezt a területet, a színészek nemigen vállaltak tévés szerepléseket, mert volt, hogy utána megtagadták tőlük a színpadi szerepeket. Benny viszont szerette, hogy a jeleneteket újra lehetett venni, így nem volt probléma, ha a nézőközönség esetlegesen nem pozitívan reagált egy-egy viccre.
A Benny Hill-show 1955-ben indult útjára, mely eleinte nem volt egyértelmű siker, de folyamatosan javított rajta, így hamar befutott. Az 1954-55-ös évad televíziós személyiségének őt szavazták meg.
Az előadásaiban kevés férfi és sok csinos lány között ő játszotta a főszerepeket. Pikáns humorral, időnként trágársággal fűszerezett műsoraiban eleinte tejesembert játszott, később a klasszikus angol komikus-úton haladt: munkásklubot, revüt és úgynevezett mólóvégi show-kat rendezett.
Fontosabb filmjei: Ki tette ezt? (1956), Csajok az erdőben (1957), Repülj az égig (1960), Szentivánéji álom (1964), Hogyan repültem Londonból Párizsba? (1965), Csitt-csatt, bimm-bumm (1968), Az olasz munka (1969), A pincérek (1971), Nézz valami vicceset (1977), Őrség (1986). Számos videója jelent meg, életéről több könyvet írtak.
Benny Hill 1969-ig az állami BBC-nél szerepelt, majd átszerződött a független Thames tévéhez. Műsorát 127 országba adták el, ő lett akkoriban az egyik legismertebb színész a világon. Képernyőre került a keleti blokkban, Kínában, Magyarországon és a Szovjetunióban is. Angliában az ő műsorai vezették a nézettségi listákat. Időnként lemezt is kiadott egyszerű, pajzán dalocskákkal – ezzel is sikert aratott.
Egy anekdota szerint egy amerikai börtön takarodójának időpontját megváltoztatták 23:30-ról 23:00 órára. Ám az Egyesült Államokban általában este tizenegykor tűzték műsorra a Benny Hill-showt, így a rabok nem nézhették volna többé. Emiatt szinte börtönlázadás tört ki, a rabok felgyújtották ágyaikat, a vécéket eltömítették, egyszóval hatalmas balhét csináltak. A történet Benny fülébe is eljutott, aki jól szórakozott ezen.
Annyira ragaszkodott kollégáihoz – mint például a nála jóval alacsonyabb, idősebb, kopasz Jackie Wrighthoz (jellegzetes jelenet volt, amikor megütögeti a fejét Hill), hogy amikor 1983-ban megbetegedett és nem állt többé kamerák elé, az új jelenetekbe a régi felvételekből bevágta ő is, a közönség nem is sejthette, hogy már nem is él a szereplő.
A show-ját még Emmy-díjra is jelölték, de nagyobb elismerést jelentett számára a Chaplin-díj 1988-ban, mellyel együtt Eugene Chaplin, a művész fia körbevezette Bennyt édesapja svájci házában. A tévészobában Eugene megmutatta azt a polcot, amelyen a Benny Hill-show-kat tartalmazó videókazetták sorakoztak. „Apám itt szokott üldögélni, és mindig téged nézett. Az volt a véleménye, hogy te vagy a legnagyobb” – idézte fel emlékeit a fiú.
A Thamestől végül 1989-ben kidobták, arra hivatkozva, hogy zaftos helyzetkomikumra épülő tréfái elavultak, primitívek, szexmániások és sértik a női egyenjogúságot. Ez utóbbi vádat Hill a maga keresetlen modorában hülyeségnek minősítette. A hivatalos közleményben az állt, hogy pár éves szünet következik, mert a művész pihenni és utazni szeretne.
Élő fellépéseket nagyon ritkán, hosszas unszolás után vállalt csak, mert rettenetesen izgult előttük, sőt, félt. Ahogy idősebb lett, egyre kevésbé volt rávehető ilyenekre.
Benny Hill sohasem gondolt házasságra. 67 évesen egyszer azt mondta:
Szellemileg egy 17 éves kamasz szintjén vagyok, azaz túl fiatal a nősüléshez.
Élete végén visszavonultan, elfelejtve élt.
Utolsó hónapjaiban szívpanaszokkal küszködött, halálát is szívroham okozta, 1992. április 18-án halt meg Londonban. A szomszédok, mivel napokig nem látták, értesítették a rendőrséget. Amikor feltörték londoni lakását, már napok óta halott volt. Azt is feltételezik, hogy halálra ette magát. Orvosai fogyókúrát javasoltak a 108 kilós komédiásnak, de ő nem fogadta meg a tanácsokat. Egy amerikai show-műsorában maga is gúnyt űzött nagy étvágyából.
Becslések szerint Benny Hill vagyona több mint 30 millió dollár volt, behajtatlan fellépési díjai további százezreket tehettek ki.
Nincs szükségem több pénzre. Vehetnék Rolls Royce-t, de jobban szeretek gyalogolni
– mondogatta.
Sem autója, sem saját háza nem volt, a siker külső jeleit nem hordta. Legértékesebb tárgyai a tévéje és a videója voltak. Volt viszont más, amire nem sajnálta a pénzt: a jó éttermekre, a jó szállodákra és az utazásra (például sofőrre). Imádott ugyanis utazni. Folyékonyan beszélt franciául, németül, spanyolul és olaszul – s mindezeket hallás után tanulta.
Szülővárosában, Southamptonban helyezték örök nyugalomra, sok százan kísérték utolsó útjára. Lelkes hívei közé számított Frank Sinatra, Burt Reynolds, Michael Caine, Liza Minelli, Clint Eastwood és Michael Jackson.
