Sokáig csak magukra számíthattak egy nyíltvízi hajó utasai és legénysége, ha a jármű bajba került. Illetve, ha szerencséjük volt, egy arra járó hajó kimenthette őket. A helyzet a 19. század végén, a rádiótávírók alkalmazásával változott meg.
CQ és a Titanic
Első alkalommal 1899-ben sikerült egy vészjelzésnek köszönhetően kimenteni egy hajó legénységét, az East Goodwin Lightship Anglia délkeleti partjainál került bajba. Akkoriban a brit távírászok CQ-jelzéssel tudatták, ha valamilyen különleges, minden távíróállomásnak szóló üzenetet továbbítottak. Ez nem volt nemzetközileg egységes, az olaszok például az SSSDDD jelsort javasolták 1903-ban a vészhelyzet általános kódjának – mert ekkorra már felmerült, hogy minden területen használható, egyezményes jelre lenne szükség. A D-t korábban is használták sürgős üzenetnél, az S pedig feltehetően a hajó angol kezdőbetűje miatt merült fel. Ezen a konferencián végül nem született döntés, de a legtöbb hajóra felszerelt rádiótávírót üzemeltető Marconi vállalat a két korábbi jelet összevonva a CQD-jelzést rendszeresítette e célra.
Aztán egy 1906. október 3-i konferencián elfogadták az SOS-jelzést. Hogy miért pont ez a betűsor lett, arra több elképzelés is van. A Save Our Ships (Mentsétek meg a hajóinkat), a Save Our Souls (Mentsétek meg a lelkeinket) és a Send Our Savior (Küldjétek a megmentőnket) is népszerű magyarázat, de az igazság az, hogy csak az egyértelműsége miatt választották, mivel ez az egyetlen hárombetűs kód, amely 9 jelből (…—…) áll a Morze-ábécében, így ezt a legnehezebb összekeverni más üzenetekkel.
Elfogadták, viszont csak 1908-ban vezették be egységesen. De csak elvileg, mert a távírászok továbbra is használták a régi jelet is. A Titanic 1912-es jéghegynek ütközésekor is először a CQD-jelzést ismételgették, majd később kezdték az SOS-t. Ez is hozzájárulhatott a katasztrófához, mivel a környéken levő hajók csak később indultak menteni.
Segítségkérés napjainkban
Bár eredetileg tengeri segélykérő jelzésként indult, az SOS ma már mindenhol alkalmazható vészhelyzetekben, legyen az akár egy hegycsúcsról történő jelzés vagy közúti baleset.
Azért vált a világ legelterjedtebb segélykérő jelzésévé, mert egyszerű és hatékony. A morzekód rövid, könnyen megjegyezhető, és bármilyen eszközzel – például rádióval, fényjelzéssel vagy akár hangjelzéssel – továbbítható. Emellett független a nyelvektől, tehát a világ bármely pontján érthető és felismerhető.
Manapság, bár az SOS-t kevésbé használják hagyományos morzekód formájában, továbbra is szimbolikus ereje van. Okostelefonokon is található SOS-funkció, és a nemzetközi segélykérő protokollok részeként szerepel.
