Gyönyörű fotókon az őszi szarvasbőgés lenyűgöző pillanatai

Alig, hogy átadja helyét a nyár az ősznek, az erdőket pedig egyre hűvösebb levegő járja át, különleges hangok lopakodnak végig a fák törzsei között.

A hűvösebb, párás időben, főként alkonyat tájékától szinte egész éjszaka hallani a gímszarvas bikák szerelmes hívó szavát, de gyakran fényes nappal is hangjukkal telik meg az erdők rengetege.

Szeptemberben zajlik az őszbe forduló, lassan színeződő erdők legnagyszerűbb színjátéka, a szarvasbőgés. Fő időszaka az ősz első hónapja, de a bikák, különösen, ha hűvösebbek az éjszakák, néha már augusztus végén megszólalnak.

A gímszarvasok nászidőszakát a természetfotósok is szemmel és füllel követik, ha pedig a szerencse is melléjük szegődik, akkor nem csak hallják, hanem az alkonyati időszakban vagy éppen pirkadat környékén látják is őket, mely találkozásokról fotók is születnek.

A természetfotósok nagy részének egészen biztos, hogy vágyai és tervei között szerepel, hogy bőgő szarvasbikáról tökéletes fotót tudjanak készíteni. Ehhez azonban egyebek között szerencse is kell, de talán a legfontosabb a kitartás, hogy türelemmel, az állatok felé viszonyuló tisztelettel kivárják a megfelelő pillanatot. De gyakran bekövetkezik, hogy a pillanat varázsa felülír mindent, hiszen az átélt élmény olyannyira magával ragadó, hogy többet ér, mint pár felvétel, mert az élmény örök és szó szerint az ember gondolataiból ki nem törölhető.

Ezekről, az idei évben átélt élményeikről számoltak be a Sokszínű vidéknek a vadvilágot megörökítő természetfotósok, és megmutatták az idei gímszarvas nász alatt készített legszebb felvételeket is.

Dornics Ákost már több alkalommal is bemutattuk portálunkon, aki a természet bűvöletében éli az életét, és amikor szabadideje engedi az erők rengetegét járja.

Somogyban szokatlanul lassan indult be az idei szarvasbőgés az aszályos nyár miatt. A szeptember eleji forróság, jelentős hatással volt a szarvasok viselkedésére is.

A hosszan tartó aszály miatt a szarvasok jóval kevesebbet mozogtak, ez pedig a szarvasbőgés késlekedését eredményezte. A bőgés leginkább az éjszakai órákra korlátozódott, mire a hajnali fények megjelentek, az állatok már visszahúzódtak rejtekhelyeikre, ahol továbbra is hallható volt halk bőgésük

– osztotta meg Dornics Ákos a gímszarvasok nászának a kezdeti időszakát.

Szeptember második hetében végre megérkezett a várva várt lehűlés és a csapadékot adó hidegfront, ami kedvező hatással volt a szarvasok viselkedésére is.

Ekkor a szarvasok között sokkal élénkebb mozgás volt megfigyelhető, és számos impozáns bika is megmutatta magát. A kedvezőbb időjárási viszonyoknak köszönhetően végre ki tudott teljesedni ez a számomra kedvelt időszak. Összességében, bár lassan indult a szarvasbőgés, de az élménye így is felejthetetlen volt

– vázolta fel az elmúlt hetek eseményeit.

Az idei évben is számos élménnyel gazdagodott Ákos, de mind közül volt egy, ami egy álmát váltotta valóra, ezt az emléket pedig különleges fotón is őrzi.

A kép címe orange, ami azt mutatja meg amire már nagyon régóta vágytam. A naplemente ezen az estén szó szerint szemet gyönyörködtető színűre festette az égboltot, előttem pedig ott állt a bika. Gyönyörű színek, bőgő gímszarvas bika és az álom beteljesülése egy olyan fotón, ami számomra nagyon sokat jelent

– mesélte el Ákos az idei legszebb élményét.

Szolnoki Terka számára is szebbnél-szebb élményeket tartogatott az idei szezon, ezekről pedig gyönyörű fotókat is készített.

A zalai dombok és Somogy-ország a kedvencem, ahol mindig felejthetetlen élmény találkozni a természettel, messze a város zajától. Bőgés idején csak megyek a hang után, csendben, hogy megpillanthassam, megközelíthessem, becserkelhessem, amennyire csak lehet, lassan lopva a métereket. Ilyenkor mindig hangosan dobog a szívem, hogy lefotózzam, aztán csendben hátráljak, észrevétlenül távozzak és boldogan hazaérjek

– mesélte el Terka mit jelent számára a szarvasbőgés magával ragadó pillanatai.

Az idei, egyik legkedvesebb és egyben legkülönlegesebb élménye pedig a Kis-Balatonnál várta őt.

Az úszó szarvasokat a Kis-Balatonnál pillantottam meg, ahol a nagy csobogásra figyeltem fel. Csodálatos volt figyelni, ahogy a bika a háremét követte, különleges és maradandó pillanatokat kaptam tőlük

– részletezte a nem mindennapi élményét.

Pázsi Péter Tolna vármegye erdőségeit járja a leggyakrabban. Ezen belül Pincehely és Nagyszékely között található a legkedvesebb hely a számára, ahol a felvételei is születnek. 2017-ben kezdett el fotózni, a természet pedig minden szépségével hamar rabul ejtette. A legkedvesebb alanyai a vörös bundás rókák.

Kivétel nélkül mindig kora hajnalban még sötétben indulok útra, hogy a pirkadat már a helyszínen érjen. Az, hogy cserkelve vagy kivárva fotózok sok mindentől függ, de körülbelül 50-50 százalék

– részletezte mikor és hogyan készülnek a szebbnél-szebb fotói.

Péter számára minden pillanat ajándék, amit a természetben tölthet. A gímszarvasok nászidőszaka is hatalmas élményekkel teli időszak volt, ami közül egyet ő is örömmel megosztott.

A sűrű nádasban bőgött két bika, próbáltam minél közelebb lopakodni hozzájuk. Pár méterre tőlük volt egy tisztás, ahol elbújtam a sűrű nád mögé. Telt az idő, és körülbelül fél óra várakozás után előjött az egyik bika. Az agancsa szépen fel  volt díszítve a növényekkel. Engem szemtől-szembe nem látott, és a szélirány nekem kedvezett, de valahogy érezte, hogy van ott valaki, így csak állt és figyelt az irányomba

– mesélte el Péter izgalmas kalandját, aminek az emlékét különleges fotókon is őriz.

Tankovics Zsolt Somogy vármegye északi részén, egy festőien szép vidéken, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területén barangol a legszívesebben. Ilyenkor szeptemberben a gímszarvasok násza idején a fotózás csak másodlagos a számára, az átélt élmény és a megfigyelés az, ami a legtöbbet jelent neki.

A szeptemberi szarvasnász nehezen indult. Először a hőség, majd a hidegfront akadályozta. Egy olyan nap volt, amikor 6-8 bikát sikerült megfigyelnem, róluk fotókat is tudtam készíteni. Hatalmas élmény volt

– osztotta meg Zsolt az elmúlt hetek történéseit.

Szaszki Tamás a Cserhát déli részén fekvő Vanyarc községben él, mely körül hatalmas erdőség terül el, aminek az élővilága nagyon gazdag.

Szerencsésnek mondhatom magam hisz itt nálunk is megtalálható az összes magyarországi nagyvad faj, és nem kell messzire mennem ahhoz, hogy láthassam őket

– mutatta be szertett vidékét Szaszki Tamás.

Az idei legszebb élménye egészen friss, amit pár nappal ezelőtt élhetett át.

Pár nappal ezelőtt, amikor már jócskán a délelőttben járt az idő, hazafelé tartva egy jól kitaposott ösvénynél várakoztam. Nem volt még kedvem hazamenni. Nem is kellett nagyon sokat várni, amikor egy keresőbika meg is jelent. Nagyon vártam merre fog tovább menni. Éreztem még messze van, így nem is próbálkoztam a fotózással. Aztán megindult egyenesen felém. Nagyon megörültem, és elhatároztam, hogy mozdulatlanul bevárom ameddig csak jön. A szél pont jó volt, gyengén felőle fújt így emiatt sem kellett aggódnom

– kezdte el izgalmas történetét.

A szarvasbika pedig csak halad előre szépen komótosan, akinek minden lépését és mozdulatát szemmel követte Tamás.

Orrát hol a földre szegezve, hol a magasba emelve szívta magába a szarvastehenek illatát. Közben többször is megállt, bőgött tekintélyt parancsoló mély hangon. Közben már a keresőn keresztül néztem, és készítettem egy-egy fotót. Aztán egyszer csak megállt tőlem már csak pár lépésre, és figyelt. Gyanús lettem neki. Hála Istennek nem rohant el, de már nem jött közelebb. Az objektív már így is 185 mm-en volt, és az állat szépen kitöltötte teljes alakjával a képmezőt. Még kicsit nézett aztán elfordult jobbra, és eltűnt a szemem elől a fiatalosban amibe beváltott. Kicsit vártam még ne riasszam meg aztán én is elindultam

– osztotta meg az erdő királyával átélt élményét, ami egy nem mindennapi találkozásról szólt, és kiemelte, hogy mostanra már a bőgés elkezdett gyengülni, de hamarosan jön a dámbarcogás és elkezdődött már a muflonok párzási időszaka a berregés is.

Hogya Istvánt már bemutattuk a portálunkon, aki már több alkalommal is meg tudta örökíteni a tokaji fehér herceget, a hófehér bundába bújt őzbakot.

István Borsodban járja az erdők rengetegét, és fotóinak legnagyobb része a vadakról készül, melyek között fontos szerepet kapnak a gímszarvasok is, pláne ilyenkor a nászuk idején.

Borsodban, a mi vidékünkön az idei bőgés olyan szeptember közepe táján kezdett beindulni. Azonban még ekkor sem teljesedett ki igazán, aminek oka a szokatlanul meleg időjárásban keresendő. A főbőgés ezekben a napokban is tart. A gímszarvasok násza nálunk el szokott húzódni október első hetéig

– részletezte István, hogyan alakult az idei szezon a borsodi erdőségekben.

Palotai Gergely Pest vármegye erdeiben barangol a legszívesebben, és mindig hatalmas élményt ad számára, amikor a szarvasok közelében lehet.

Minden alkalom hasonló izgalommal tölt el, amikor sikerül a természetes közegében megfigyelnem és fotóznom egy olyan tekintélyt parancsoló állatot, mint egy bőgő gímszarvas bika. Idén szerencsére volt több hasonló, jól sikerült élményem, de sok megálmodott kép vár még megvalósításra

– osztotta meg Gergely mit jelent számára a gímszarvasok megfigyelése és fotózása.

Elvétve ugyan még hallhatjuk a gímbikák bőgését, de lassan lecseng az idei szezon. Ha nemcsak hallani, de látni is szeretnétek ezeket a tekintélyt parancsoló állatokat, akkor nézzétek meg a galériánkat, amelyben izgalmas képeken keresztül mutatják meg a hazai természetfotósok az idei szarvasbőgés legszebb pillanatait.

Az alábbi galériában a gímszarvasok násza még több különleges felvételen megtekinthető.