A Magyar Rovartani Társaság minden évben meghirdeti az online szavazást, melynek célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Az adott faj életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését szolgálja.
Idén az Év Rovara verseny témája az ivari kétalakúság. A biológusok olyan fajokat jelöltek, melyeknél a hím és a nőstény egyedek megjelenése nagyon eltér egymástól. Ennek oka lehet a hímek közötti verseny vagy akár csak a praktikusság is.
Idén is három jelölt közül kell választani:
Orrszarvúbogár
Az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) az óriásbogarak közé tartozik, hazánk egyik legnagyobb fedelesszárnyú rovara. Testhossza elérheti a 4 és fél centimétert is. A hímek és nőstények jellegzetes módon különböznek egymástól, de ez leginkább oldalnézetben látható. A hímek fejükön ívben hátrahajló szarvat viselnek, e mögött, az előtoron erős, sáncszerű kiemelkedés van, míg a nőstények fején csak kis bütyök, előhátán enyhe harántirányú vonulat látszik.
Az orrszarvúbogár jellemzően az öreg erdők, elsősorban tölgyesek lakója, azonban megtalálta életfeltételeit az ember környezetében is. A bogarak manapság sok helyen komposzthalmokban, fűrészporban vagy faháncsban találják meg lárváik számára a megfelelő feltételeket a kifejlődéshez, ide rakják petéiket. Ilyen helyeken nagymértékben el is szaporodhatnak. Fejlődésük 3-5 évig tart.
Alkalmazkodóképességének köszönhetően az orrszarvúbogár napjainkban egyáltalán nem számít ritkának. Közvetlen környezetünk tudatos alakításával (otthoni komposztálás, kivágott fák tuskóinak bennhagyása) segíthetjük az orrszarvúbogár fennmaradását városi környezetben is.
Az orrszarvúbogár természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke 50 000 forint.
Sávos szitakötő
Viszonylag nagy termetű kisszitakötőnk, testhossza 45–49 , szárnyfesztávolsága 56–74 milliméter. A sávos szitakötő (Calopteryx splendens) hazánk elterjedt, helyenként gyakori, jól megfigyelhető, igen látványos szitakötőfaja, röpte igen szép, pillangószerűen csapongó.
Főképp a síkvidéki és a dombvidéki kisvízfolyások lakója. A kifejlett állatok napsütésben a víz felett repkednek, jellemzően legyekkel és szúnyogokkal táplálkoznak. A sávos szitakötőre jellemző a kóborlás: míg legnagyobb egyedszámban egyértelműen a lárva lakóhelyéül szolgáló erek, patakok és csermelyek közvetlen közelében található, ám kóborló példányaival ezektől távol, így tavak mentén, kertekben, vagy akár a nagyvárosok közepén is találkozhatunk.
Magyarországon sok helyen erős állománya él. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban tapasztalhatóak aszályos időszakok, a patakok kiszáradása, valamint a nem megfelelően végzett mederkotrások erősen érintik a sávos szitakötőt is. A vízfolyások mentén alkalmazott kémiai szúnyoggyérítés során alkalmazott vegyszerek nem válogatnak, és elpusztítják a szitakötőket is. Igen fontos tehát, hogy e csodaszép rovar közbenjárásával felhívjuk a figyelmet a vízszennyezésre, a kisvizek kiszáradására, a természetbarát vízkormányzásra, valamint a kémiai szúnyogirtás veszélyeire is.
Hazánkban nem védett.
Öves tavasziaraszoló
Az öves tavasziaraszoló (Lycia zonaria) a tavasz hírnöke: kedvező időjárású években már február közepén megkezdődik rajzása. Szárazabb gyepekben találkozhatunk vele sík- és dombvidéken egyaránt, márciusban és áprilisban is. Látványos, mégis jól rejtőzködő hernyójával tavasztól nyár közepéig lehet találkozni, különféle lágyszárú növényeket (például cickafark, lóherefélék, imola), valamint alacsony cserjék leveleit fogyasztja.
Mivel a nőstény röpképtelen, a faj nehezen terjed. Ha egy élőhelyéről eltűnik, akkor nehezen települ vissza, ezért jelenléte annak (vagy egy szomszédos gyepnek) természetközeli állapotát jelzi. Ahol megtaláljuk, ott érdemes megóvni a gyepet minden durva behatástól (beszántás, fásítás, beépítés).
A három jelöltre szavazni itt lehet 2024. december 6-án éjfélig. Ugyanitt további információk találhatók mindhárom jelöltről.
