A Körös-Maros Nemzeti Park téli tájait járva a fagyos napokon zúzmarában is gyönyörködhetünk, azt azonban kevesen tudják, hogy a zúzmarának több fajtája is van: durva, finom illetve jeges és természetesen nem tévesztendő össze a dérrel, olvasható a szervezet honlapján.
Mint írták, annak ellenére, hogy a zúzmara nem a hulló csapadékfajták közé tartozik (amilyen az eső, a hó és az ónos eső), mégis lehetnek olyan időszakok télen, amikor olyan nagy mennyiségben képződik, hogy azt hihetjük, vékony hóréteg borítja a tájat, a fákat, tereptárgyakat. Ez azonban nem más, mint a zúzmara.
Keletkezésének feltétele a fagyos, magas páratartalmú, ködös időjárás, amihez hosszabb ideig tartó légmozgás is társul. A zúzmara nem tévesztendő össze a dérrel. Utóbbi ugyanis nemcsak télen, hanem bármely évszakban keletkezhet, amikor hirtelen lehűl az idő, derűsek, szélcsendesek a hajnalok. Ilyenkor a levegő páratartalmából egy vékony, filmszerű rétegben, jégkristályként jelenik meg a dér, amely általában hamar el is olvad. Fontos különbség a két jelenség között, hogy míg a dér kialakulásakor egyetlen, vékony réteg keletkezik, addig a zúzmararétegek egymásra rakódhatnak, így „hízik” a kicsapódó jégréteg.
A meteorológia a zúzmara három típusát különbözteti meg:
- a durva zúzmara keletkezését ködképződés előzi meg és ebből alakul ki a legvastagabb réteg, sokszor tollformájú variációk, üvegszerű képződmények is megjelennek benne.
- A finom zúzmara vékonyabb, apróbb jégtűkből áll, nem olyan nagy lemezekből.
- a jeges általában összefüggő, amorf szerkezetű, átlátszó, jeges réteget képez, és általában alacsonyabb hőmérsékleten képződik.
Régen a zúzmarát „zúzmaráz”-nak is nevezték. Arany János egyik költeményében például ezt olvashatjuk: „Képemen kél búbarázda, főmön a tél zúzmaráza”.
