A Balaton-átúszás minden évben több ezer embert vonz a magyar tengerhez. A Révfülöp és Balatonboglár közötti, 5,2 kilométeres táv teljesítése egyszerre jelent sportteljesítményt, személyes kihívást és közösségi élményt. Az ikonikus tömegsport-eseménynek azonban nemcsak jelenje, de gazdag és meglepő múltja is van – érdemes felidézni, honnan is indult a tó átszelésének története.
Az úszás tiltott tevékenység volt
Ma már nehezen elképzelhető, de az úszás Európa-szerte évszázadokon át tiltott tevékenységnek számított. A középkori tilalmakat egészségügyi és erkölcsi okokkal magyarázták – a fürdőzést összefüggésbe hozták a betegségekkel és a „túlzott testi örömökkel”. Magyarországon még a felvilágosodás idején készült oktatási rendeletek (a Ratio Educationis 1777-ből és 1806-ból) is tiltották a tavakban és folyókban való fürdést.
Egy báró és a „véletlen” úszás
A Balatonban dokumentált első úszást 1787-ben jegyezték fel, amikor Hompes-Bollheim angol báró egy süllyedő csónakból kényszerült a vízbe ugrani. A szóbeszédek szerint a báró akár 6–7 kilométert is úszhatott, mígnem Balatonfüreden partot ért. Bár ez még nem tekinthető valódi „átúszásnak”, a történet már akkoriban is szenzációnak számított.
A magyar úszósport születése
A tó első valódi átúszását 1880. augusztus 29-én Szekrényessy Kálmán hajtotta végre, aki a Siófok és Balatonfüred közötti, mintegy 14 kilométeres távot tette meg 6 óra 40 perc alatt. Ezt az eseményt a magyar úszósport születésnapjaként tartják számon. Az úszásnak hamar híre ment, és ösztönzést adott a hazai versenyúszás fejlődésének is: már a következő évben megrendezték az első magyarországi nemzetközi úszóversenyt a Dunán, Vác és Pest között.
Így vált közkedvelt sporteseménnyé az átúszás
A Balaton-átúszásnak időről időre akadtak követői: 1896-ban Gräfl Károly, majd 1897-ben Ejury Lajos kémiatanár is sikerrel teljesítette a távot. Az 1920-as évektől újra versenyszerű formát öltött a tó átszelése. A Tolnai Világlapja 1928-as tudósítása szerint 18 úszó indult a Balatonfüred–Siófok távon, köztük több női versenyző is. A látványosság ekkoriban már tömegeket vonzott a partokra.
A második világháború után a Szekrényessy-emlékversenyt 1948 és 1967 között minden évben megrendezték. A 14 kilométeres táv azonban sokak számára teljesíthetetlennek bizonyult – az indulók többsége ekkor még profi vagy rendszeresen edző úszó volt.
A fordulópont 1983-ban következett be, amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) kezdeményezésére új alapokra helyezték az eseményt. A helyszín Révfülöp és Balatonboglár lett, a táv pedig 5,2 kilométerre rövidült – így amatőr úszók ezrei is bátran vállalkozhattak az átúszásra. Az első évben már 2500-an álltak rajthoz, az esemény pedig gyorsan tömegsporteseménnyé nőtte ki magát.
A Balaton-átúszás azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A résztvevők száma rendszeresen meghaladja a tízezret. A versenytáv teljesítése átlagosan 2,5–3 órát vesz igénybe, de a leggyorsabbak már kevesebb mint egy óra alatt átérnek a túlpartra.
Idén annyira népszerű a verseny, hogy már egy hónappal a rajt előtt nem lehetett nevezni. Tavaly egy óra alatt úszta át a tavat a győztes páros. Meglepő, de már a bólyi strandon is szerveztek „Balaton-átúszást”.
