A vulkánokról legtöbben izzó lávára, füstoszlopokra és hamuesőre gondolnak, pedig létezik olyan hely, ahol egészen másképp „dolgozik” a mélyben rejlő energia. Azerbajdzsánban, a Kaszpi-tenger közelében fekvő Gobusztán térségében nem tűz és hamu, hanem hideg, bugyborékoló iszap tör a felszínre – látványosan, folyamatosan és sok kisebb kráterben egyszerre.
Azerbajdzsán igazi iszapvulkán-nagyhatalom
Nem túlzás azt állítani, hogy Azerbajdzsán az iszapvulkánok hazája. A világon számon tartott mintegy ezer iszapvulkánnak több mint a fele itt található, közülük rengeteg Gobusztán környékén. Bár a legnagyobb iszapvulkán Indonéziában emelkedik több száz méterre, az azeriek inkább a sűrűségükkel és változatosságukkal tűnnek ki: kisebb, néhány méteres kúpok sorakoznak egymás mellett, gyakran tucatnyi egyetlen területen.
Mi az iszapvulkán, és hogyan működik?
Az iszapvulkánok működtetője a szénhidrogén. A föld mélyében nagy nyomás alatt lévő metán a felszín felé igyekszik, és útközben vizet, homokot, agyagot ragad magával. A gáz nem egyetlen ponton tör elő, hanem törésvonalak mentén, a felszínre érve pedig sűrű, sötét iszappá alakul.
A kráterekben a sár folyamatosan mozog: buborékok képződnek belőle, lassan kiömlik, majd megszilárdul. A felszínen jól hallható a jellegzetes bugyborékoló hang, amikor egy-egy metánbuborék kipukkan, és kisebb adag sarat lök a levegőbe.
Meglepő, de a sár nem forró, sőt kifejezetten hűvös tapintású, és a klasszikus vulkánokra jellemző kénszag is hiányzik. Inkább enyhe gázszag érezhető, a felszín pedig sok helyen száraz, repedezett, frissen megszilárdult iszapból áll.
A kisebb vulkánkúpokra könnyű felmászni, bár nem teljesen veszélytelen. A felszín alatt folyamatos a gázmozgás, és bár a legtöbb kitörés békés és lassú, időnként előfordulnak látványosabb események is.
2001-ben például az egyik kráterből több mint 15 méter magas lángcsóva csapott fel, amikor a felszínre törő gáz meggyulladt. Az eset során nem sérült meg senki, de napokra sár, füst és gőz borította be a környéket.
Gobuszán nemcsak turisztikai látványosság, hanem kiemelt kutatási terület is. Geológusok világszerte vizsgálják itt az iszapvulkánok működését, a gázkibocsátást és annak kapcsolatát a föld alatti szénhidrogénmezőkkel. Egyes kutatások szerint az ilyen környezet akár az élet kialakulásában is szerepet játszhatott a Föld történetének korai szakaszában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Holdbéli táj és ősi rajzok
A sárvulkánok különös világa közvetlenül kapcsolódik a Gobusztáni Nemzeti Parkhoz, amely UNESCO világörökségi védelem alatt áll. A növényzetben szegény, szeles, száraz vidék holdbéli benyomást kelt, az óriás kövek között találhatók a több ezer éves sziklarajzok. Vadászatot, táncot, hajókat és állatcsordákat ábrázoló vésetek tanúskodnak arról, hogy ez a ma kietlen táj egykor fontos központ volt.
Korábban beszámoltunk róla, hogy a falevelek is jelzik a vulkán közelgő kitörését, minden bizonnyal ezt nem vették észre a turisták, akiknek a hirtelen kitörő Etnáról való menekülését videóra vették.
