A legtávolabb megkerült hazai gyűrűs szerecsensirály pedig Mauritániáig repült.
Sokakat foglalkoztat, mi történik a költöző madarainkkal a hosszú téli hónapok alatt: merre repülnek, és milyen távolságokat tesznek meg. A Madárgyűrűzési Központba idén télen is több tízezer megkerülési adat érkezett, amikből képet lehet alkotni. Ezek többsége hazai visszafogásból származik, a legérdekesebb értesítések azonban rendszerint külföldről érkeznek.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által működtetett központba ezen a télen 474 jelölt madárhoz kapcsolódóan 686 külföldi megkerülési adat futott be. Ezek jelentős része színes gyűrűs madarak megfigyelése, amelyeket távcsővel vagy teleszkóppal viszonylag könnyen azonosítani lehet, írja az mme.hu.
Madárvonulás térképe
A vadon élő madarakat világszerte madárgyűrűzők ezrei jelölik meg, és a szakemberek a gyűrűzött példányok megkerülési adatai alapján állítják össze a madárvonulás összetett térképét. Európa minden országában működik madárgyűrűzési központ, ahol ezek az információk összegyűlnek és egységes rendszerbe kerülnek. Magyarországon a madárgyűrűzés több mint egy évszázados múltra tekint vissza:
1908-ban indult, az 1970-es évek közepétől pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szervezi.
A téli időszakban összesen 33 hazai gyűrűs madárfaj külföldi megkerülési adata érkezett a központba. A legtöbb bejelentés színes gyűrűs dankasirályokról, szerecsensirályokról, bütykös hattyúkról és nyári ludakról szólt. A legtávolabbi megkerülések fehér gólyákhoz és szerecsensirályokhoz kapcsolódtak.
Ezen a télen a legtöbb megfigyelés egy hazai jelölésű dankasirályhoz kapcsolódott. A madarat 2025. március 9-én, második éves korában gyűrűzték a gyáli szeméttelepen, majd augusztus közepétől kezdve összesen 39 alkalommal figyelték meg Lengyelországban, a Balti-tenger partvidékén. Míg első életévében nagy távolságokra kóborolt, a mostani tél során végig a tengerpart közelében tartózkodott.
Három magyar gyűrűs fehér gólyát Ománban figyeltek meg. Ezeket 2025-ben jelölték Rimócon, Kiscsőszön és Marcaltőn. Kettőt egy szeméttelepen láttak, a harmadik példányt elpusztultan találták meg. Egy másik, 2024-ben Bácsbokodon, fiókakorában gyűrűzött fehér gólyát Tanzániában, a Serengeti Nemzeti Parkban fényképeztek le.
Ez a madár a gyűrűzési helyétől 5575 kilométerre került meg, így ezen a télen ez számít a legtávolabb észlelt magyar gyűrűs madárnak.
Mauritániából, az Atlanti-óceán partjáról egy színes gyűrűs szerecsensirály megfigyeléséről érkezett jelzés. A madarat 2025-ben, fiókakorában jelölték Székesfehérváron, a sóstói sirályszigeten, majd a kirepülése után júliusban Alsó-Szászországban is látták. Az afrikai megkerülési hely és a gyűrűzés helye közötti távolság 4420 kilométer, ezzel jelenleg ez a legtávolabb megkerült hazai gyűrűs szerecsensirály a magyar madárgyűrűzési adatbankban.
fotó: Andreas Goedecke
Az elmúlt hónapokban több afrikai megkerülési adat is érkezett a központba. Magyar gyűrűs madarakat Tunéziában, Algériában, Egyiptomban és Líbiában is megfigyeltek vagy befogtak. A bejelentések között dankasirály, kanalasgém, nagy kárókatona, vörös vércse és seregély is szerepel, ami jól mutatja, hogy a hazai költőállomány számos faja Észak-Afrika különböző területein tölti a téli időszakot.
A telelés, valamint az oda- és visszavezető vonulás komoly megpróbáltatás a vándormadarak számára. Az út során sok példány elpusztul, így nem minden madár tér vissza a költőterületekre. A sikeresen visszaérkező egyedek azonban hamar fészkelőhelyet és párt választanak, majd újabb kihívás elé néznek: felnevelik utódaikat, a következő generáció utazóit.
Közben hazaérkezett az első gólya, és az országunk gólyafővárosában is van már hazaérkezett vándormadár.
