A természet ezerszínű, mégis csak kevesen látják igazán. A legtöbben elsétálnak mellette – a zöld lombot zöldnek, a madárdalt háttérzenének, a csendet ürességnek hiszik. Pedig aki megáll, figyel, és veszi a fáradtságot, hogy belenézzen ebbe a rejtett világba, annak a természet kinyitja titkos kapuit. Feltárja a láthatatlant: a fák között megbúvó pillanatokat, amikor a madarak szárnyán átsuhan a fény, a szoptatós róka elcsen egy falatot a ragadozó madaraknak kirakott eleségből vagy egy őz nesztelenül lép elő az árnyékból.
Tomborné Ági is ezeknek a pillanatoknak az őrzője. Évek óta járja az erdőt, fényképezőgépével vadak és madarak életébe pillant be, és megmutatja mindazt, amit a természet csak a beavatottaknak enged látni.
– Az élet úgy hozta, hogy mindig voltak otthon madaraim. Mindig akadt egy sérült fióka, madár, akit meg kellett gyógyítani, fel kellett nevelni. Megszerettem a madarakat. Az erdőt is jártam olykor, de amikor egyedül maradtam – a gyerekeim kirepültek, a férjem meghalt – kellett valami, ami kirángat a magányból, búskomorságból. Számomra ez lett a természetjárás, a fotózás. A Bakonyban, az Esterházy Erdészet területén található egy madárles, ahová egy kedves barátommal minden nap kijárunk, etetjük a környék madarait, és fotózunk.
Ági számára a természet és a madarak lelki békét, szépséget, nyugalmat adnak, mi pedig, lencséjének hála, olyan pillanatokba kukkanthatunk bele a madarak életéből, amikre máshogyan nem lenne lehetőségünk.
Csodás fotósorozatot mutattunk már a 2025-ös év legviccesebb természetfotóiból, a legjobb természetfotókból is.
