Az elmúlt években Magyarországon egyre nagyobb kihívást jelentenek a tartós csapadékhiányos időszakok és az ismétlődő aszályok. A globális felmelegedés hatására a légkör egyre több vízgőzt képes befogadni, ez azonban nem feltétlenül eredményez több csapadékot, írta a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.
A jelenség hátterében a légköri vízkörforgás és a nagytérségű légköri áramlási rendszerek változásai állnak
A kontinensek vízellátása alapvetően a légkörből érkező csapadékra épül, így e folyamatok a mezőgazdasági termeléstől az ivóvízellátásig számos területet érintenek. A légköri víz ugyanakkor nem csupán passzív szereplője a változásoknak: különböző visszacsatolási folyamatokon keresztül maga is befolyásolja az éghajlati rendszert, hozzájárulva a szélsőséges hőhullámok, aszályok és intenzív csapadékesemények kialakulásához.
A témával a Magyar Tudományos Akadémia 2026. november 5-én megrendezett „Tudomány és Parlament 2026 – Víz Magyarországon: készletek, kockázatok, döntések” című rendezvényén is foglalkoztak. Horváth Ákos meteorológus „A globális légköri vízciklus anomáliái: hová tűnt a víz a légkörből?” című előadásában az elmúlt évek, különösen a 2026-os év aszályos időjárásának légköri összefüggéseit mutatta be.
Több nedvesség a légkörben, mégis kevesebb csapadék?
A levegő vízgőzbefogadó képessége szoros összefüggésben áll a hőmérséklettel. A melegebb levegő telítési vízgőztartalma lényegesen magasabb, mint a hidegebbé: 1 °C-os hőmérséklet-emelkedés megközelítőleg 7%-kal növeli a telítési vízgőztartalmat. Ez azonban nem jelenti automatikusan a csapadékképződés fokozódását.
Ha a levegő felmelegedésével nem tart lépést a tényleges nedvességtartalom növekedése, csökkenhet a relatív páratartalom, és nehezebben alakulhatnak ki a felhő- és csapadékképződés feltételei. A vízgőz így a légkörben maradhat anélkül, hogy csapadék formájában visszajutna a felszínre. A kevesebb felhőzet miatt fokozódhat a napsugárzás felszínt melegítő hatása, ami tovább növeli a párolgási igényt és gyorsítja a talaj kiszáradását.
A folyamat fordított irányban is szélsőségeket eredményezhet. Amikor a nagy nedvességtartalmú, meleg levegő megfelelő légköri feltételek mellett lehűl, intenzív kondenzáció, felhőképződés és heves csapadékhullás következhet be. A melegedő légkör tehát egyszerre kedvezhet a tartós száraz időszakok és az intenzív csapadékesemények kialakulásának.
A légköri vízkörforgás három szintje – hogyan jut el hozzánk a nedvesség?
A Kárpát-medence csapadékellátását három, egymással összefüggő légköri folyamat határozza meg: a féltekék léptékében zajló nedvességszállítás, a mérsékelt övi légköri cirkuláció és a helyi csapadékképződés.
A nagytérségű, féltekei nedvességszállítás biztosítja, hogy a trópusi térségekből származó vízgőz egy része eljusson a mérsékelt égövbe. A trópusi és mérsékelt övi területek között azonban egy kiterjedt, leszálló légmozgásokkal jellemezhető száraz övezet húzódik, amely akadályozhatja a nedvesség észak felé történő áramlását. A Hadley-cirkuláció változásai, a szubtrópusi magasnyomású övezet megerősödése és az Atlanti-óceán fölé kiterjedő blokkoló anticiklonok tovább korlátozhatják a nedves légtömegek eljutását a nyugati szelek övébe.
A trópusi viharok és hurrikánok, valamint az úgynevezett légköri folyók szintén szerepet játszhatnak a nagy mennyiségű nedvesség magasabb földrajzi szélességekre történő szállításában. E folyamatok megváltozása hatással lehet a mérsékelt öv nedvességellátására is. A trópusi Csendes-óceán hőmérsékleti ingadozásaihoz kapcsolódó El Niño és La Niña jelenségek ugyancsak módosíthatják a globális légköri áramlásokat, bár európai hatásuk közvetett és változó.
A mérsékelt övi cirkuláció feladata, hogy az óceáni eredetű nedvességet a kontinensek belseje felé szállítsa. Ebben meghatározó szerepük van a nyugati szeleknek és a ciklonoknak, amelyek elősegítik a nedves légtömegek felemelkedését és a csapadékképződést. Amikor azonban a nyugati szelek öve és a ciklonpályák északabbra tolódnak, a Kárpát-medencét gyakran csak a frontok déli pereme éri el, így kevesebb csapadék hullik.
A 2026-os nyári időjárási helyzetekben is megfigyelhető volt, hogy a nedvesség jelentős része északabbra szállítódott, és ott csapadékként kihullott. A térségünkbe érkező légtömegek így már szárazabbak lehettek. Ezt a hatást a Kárpát-medence domborzata tovább erősítheti: az Alpok és a Kárpátok hegyvidékein a felemelkedő levegő nedvességének egy része kicsapódik, míg a hegységek mögötti, medencejellegű területeken a leszálló, melegedő levegő csökkentheti a csapadékképződés esélyét.
A harmadik szint a helyi nedvességkörforgás, amely különösen a nyári időszakban fontos. Megfelelő talajnedvesség és légköri feltételek mellett a párolgás és a növényzet párologtatása hozzájárul a levegő nedvességtartalmához, a feláramlások pedig gomolyfelhők, záporok és zivatarok kialakulását segíthetik elő. Ha azonban a nagytérségű légköri viszonyok tartósan gátolják a feláramlást és a felhőképződést, ez a helyi nedvességkörforgás is gyengülhet.
Az aszályt erősítő folyamatok – a talaj kiszáradásától a hőkupoláig
A tartós csapadékhiány nemcsak következménye, hanem bizonyos körülmények között erősítő tényezője is lehet az aszályos időjárásnak. A talaj kiszáradásával csökken a párolgásra rendelkezésre álló víz mennyisége, így a felszínre érkező napenergia nagyobb része fordítódhat a levegő és a talaj melegítésére. A csökkenő nedvesség-utánpótlás és a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt kevesebb gomolyfelhő képződhet, ami tovább növeli a besugárzást és fokozza a kiszáradást.
A folyamat különösen erőteljessé válhat tartós anticiklonális időjárási helyzetekben, az úgynevezett hőkupolák kialakulásakor. Ilyenkor a magasban létrejövő stabil légréteg akadályozhatja a mélyebb feláramlásokat, miközben az alsó légrétegekben erőteljes felmelegedés és átkeveredés zajlik. A felszín közeléből felemelkedő nedvesség nem feltétlenül vezet csapadékképződéshez, a magasabb szinteken pedig a légáramlások el is szállíthatják azt.
Mindez olyan önmagát erősítő folyamatot eredményezhet, amelyben a csapadékhiány, a talajnedvesség csökkenése, a felhőzet hiánya és a fokozódó felmelegedés egymás hatását erősítik. A 2026-os nyár egyes időjárási helyzeteiben ezek a mechanizmusok együttesen járulhattak hozzá a tartós szárazsághoz.
Mit jelent mindez a mezőgazdasági vízgazdálkodás számára?
A légköri vízkörforgás változásai arra hívják fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági vízhiány nem kizárólag a lehulló csapadék mennyiségétől függ. Legalább ilyen fontos annak időbeli eloszlása, a párolgási viszonyok alakulása, valamint a talaj és a táj vízmegtartó képessége.
Mint arról beszámoltunk, a Balaton most inkább szélesedik mint magasodik, valamint arról is hírt adtunk, hogy országszerte komoly károkat okozott az esőzés és az erős szél.
