Talán furcsa, de a sütőpor nem is olyan régóta áll a háziasszonyok rendelkezésére. Először 1843-ban jelent meg a piacon, de az igazi áttörést a német gyógyszerész, August Oetker terméke érte el, amelynek 1891-ben indult a tömegtermelése, és 1903-ban szabadalmaztatta az Oetker-féle sütőport.
A sütőporral ellentétben annak fő alkotóelemét, a szódabikarbónát már nagyon régóta ismeri és előszeretettel használja az emberiség. Előszeretettel használhatjuk takarításhoz is.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="300" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szódabikarbónát (nátrium-hidrogén-karbonát) már az ókorban is ismerték. Igaz – a tészták állagának javítása helyett – főleg a mumifikálásnál kifejtett jótékony hatása miatt kedvelték az ókori egyiptomiak. Emellett felismerték, hogy mosni, takarítani és az elhunyt fáraón kívül más egyebet tartósítani is nagyon alkalmas ez a hamuzsírból kinyert vegyület. A szódabikarbónát egyébként a mai napig használják a háztartásokban, remekül szagtalanít, és takarításhoz és a kertben is igen jó, a környezettudatos háztartások sokoldalúan használhatják.
A lúgos kémhatású vegyület azért vált a sűrű tészták megmentőjévé, mert egy kis savas kémhatás következtében – s a sütőben a tésztát ért hő hatására – azonnal szén-dioxidot kezd el termelni, és az így létrejövő légbuborékok azok, amelyek ügyesen megemelik a tésztát.
Épp ezért olyan receptek esetében javasolt a szódabikarbóna használata, ahol savas közeg veszi körül, tehát a tésztában van citrom, ecet, méz vagy író, vagy bármilyen más savas alapanyag.
A szódabikarbónával készült sütiket soha ne tároljuk szabadon a hűtőben, mert magába szívja a kellemetlen szagokat.
A sütőpor annyiban tér el a szódabikarbónától, hogy azon kívül egyéb segédanyagokat is tartalmaz, amelyek szabályozzák a szódabikarbóna működését, lehetővé téve, hogy a tészta mind szobahőmérsékleten kelésnek induljon, mind pedig a sütőben kapott hő hatására.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="319" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A könnyed, omlós eredmény miatt a sütőpor vagy a szódabikarbóna használatát főleg a piskóták, kevert sütemények, muffinok, tortaalapok, aprósütemények készítéséhez célszerű felhasználni, ez utóbbiak esetében nagyon jól el kell találni a mennyiséget, hogy ne fújódjon fel feleslegesen a tészta, ezért érdemes betartani a szakácskönyvek által előirányzott mennyiséget.
A kevert tésztáknál, piskótáknál a gyártók által előállított zacskók – általában 1 dkg – tartalma nagyjából negyed kilónyi lisztből készített tésztához elegendő.
A sütőpor használatának szabályai
Egyrészt csak jó, azaz nem lejárt szavatosságú sütőporral dolgozzunk. A kereskedelmi forgalomban kapható sütőporos zacskókon minden esetben fel van tüntetve, hogy meddig őrzi meg a minőségét, de egy egyszerű teszttel mi magunk is megvizsgálhatjuk, hogy működik-e még a sütőporunk. Ehhez semmi másra nincs szükség, csupán egy teáskanálnyi sütőport kell egy deci forró vízbe önteni. Ha jó a sütőporunk, akkor a víz azonnal habzani kezd. Ugyanezzel a módszerrel a sütőpor fő alkotóelemének számító szódabikarbóna minőség-ellenőrzését is megejthetjük.
A sütőport mindig alaposan keverjük el a liszttel – ha lehet, egészen a süteménykészítési procedúra elején -, hogy egyenletesen kerüljön a süteménybe. A sütőporral készített süteményeket az alapanyagok összekeverését követően azonnal tegyük sütőbe, ha azt szeretnénk, hogy a sütőpor a legjobb hatást tudja kifejteni. Ha ez nem történik meg, akkor előállhat az is, hogy az összekevert, de sütőbe későn került sütőporos tészta összeesik és szalonnásra sül.
A kevert vagy egyensúly tésztákhoz mindenképpen szükséges sütőpor, hogy könnyűek, omlósak legyenek.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="298" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szódabikarbóna és a szódabikarbóna tulajdonságaiból erényt kovácsoló sütőpor mellett a tészták szellősségéért még egy hozzávaló gondoskodhat: a szalalkáli. A kémiai nevén ammónium-bikarbonát hasonló elven működik, mint a szódabikarbóna, de nem csak széndioxid keletkezik belőle sütés közben, hanem ammónia is, éppen ezért csak nyitott konyhaablak mellett álljunk neki szalalkális sütemény sütésének. Mivel ez a kellemetlen szag képes a süteményekben is megmaradni, ezért csak vékony – mondjuk könnyen szellőző – süteményekhez, tésztalapokhoz szokás használni.