Farkasova Zuzana a Felvidéken, a amagyar határ közelében egy kis faluban, Almágyon él. Az egészségügyben nővérként dolgozó hölgy mindig vonzódott a magyar mintákhoz, így mikor felvetődött, hogy házuk elkészült fehér házfalára lehetne festeni valamit, úgy döntött, magyar motívum kerüljön rá.
Szeretem a magyar mintákat. Tavaly eljuttunk Mezőkövesdre a matyó múzeumba. Ott láttam az egyik üzleten egy mintát, ahhoz hasonlót igyekeztem megvalósítani most a mi házfalunkon is
– mesélte el.
A régi vályogházat a házaspár néhány éve vásárolta a saját házuk mellett, és az idén kezdték átalakítani. Amikor a mesteremberek kívül kijavították a düledező falat, Zuzana úgy döntött, eljött az ideje a régi álomnak, hogy felkerüljön a falra a minta.
Rajzolni kiskorom óta szeretek. Jártam rajziskolába, egy-egy versenyen indultam is, de komolyabban nem foglalkoztam a rajzolással. Abban leltem igazán örömömet, ha én festhettem ki a szobámat, majd most a házunk szobáit is mind én festettem ki. Mestert nem hívtunk, a férjem segített, amiben kellett
– árulta el Zuzana, aki azt is elmondta, hosszasan gondolkodott a mintán, nehéz volt döntenie, mert túl csicsásra nem akarta, de a ház kialakítása sem engedett meg egyes motívumokat. Mivel Zuzana kedvencei a matyó és kalocsai minták, ezekben gondolkodott főleg, s végül ezek ihlették a választást is.
Az első próbafestésem a kútra került. Találtam egy mintát, amit szerettem volna megvalósítani, de sokat kellett rajta módosítani, mert a kút fala nem egyenes. Végül azért egész jól sikerült. A festék kiválasztásánál festőtől kértem tanácsot. Nem akartam, hogy az időjárás ártson a festéknek. Végül a kinti akrilt választottam
– mondta el Zuzana.
A falu lakosainak tetszik az elkészült munka, ő pedig örül, hogy egy kis színt tudott vinni nem csak a maguk, hanem a környezetük életébe is.
Szomorú helyzetben van most a világ, de az ember próbál élni tovább, és örülni a hétköznapoknak, mert az élet olyan rövid
– mondta végezetül.
Kiemelt kép: Farkasova Zuzana
