A karácsonyi édességek előhírnöke, és az ünnepi asztal elengedhetetlen kelléke a bejgli, vagy a tekercs- amit hivatalosan nem lehet bejglinek nevezni. Van, aki a mákosra esküszik, van aki a diósra, sokan vásárolnak cukrászdából, de van, aki el is készíti odahaza az igen komplikált édességet. A Pénzcentrum megkérdezte a nagyobb üzletláncokat, hogy hogyan készülnek a bejgli-szezonra.
Aki már készített bejglit, az tudja, hogy azt könnyű elrontani. Szárazzá süthetjük a tésztát, lehet rossz a töltelékünk is, ráadásul rengeteg hozzávalóra van szükség egy rúd bejglihez, ami ma már nem olcsó. A mák, és a dió csillagászati áron kapható, hiszen csak a dió 10-12 százalékkal drágább, mint tavaly, de az inflációnak köszönhetően a liszt, a tojás és a cukor is egyre drágul. Így nem meglepő, hogy sokan megkerülve a zsebbenyúlós időpazarlást, inkább boltból vásárolnak.
Nem mindegy, hogy hol, és milyen bejglit vásárolunk, hiszen a boltokban is rászaladhatunk a gyenge minőségű utánzatokra. Sokan nem tudják, de bizony szigorú szabályozás vonatkozik arra, hogy mi nevezhető bejglinek, és ez a Magyar Élelmiszerkönyv leírása alapján be is van határolva az.
A szabályozás szerint a kész sütemény legalább 250 grammos, a tészta alapjául pedig búzafinomliszt, élesztő, só, zsiradék, cukor, tej (vagy tejpor), tojás és víz szolgál. A zsír-és cukormennyiségére is oda kell figyelni, se túl sok, se túl kevés arányt betartva. A zsíradéknak a bejgli szárazanyag tartalmának 22 százalékát, míg a cukor esetében annak 7 százalékát kell elérnie.
Ugyanakkor ez nem befolyásolja azt, hogyan kell belülről kinéznie a süteménynek, miután a bejgli készülhet sok tésztával, de akár a töltelék is lehet látványosabban több. Az viszont mindenképpen fontos, és kikerülhetetlen, hogy a bejglitöltelék fajtája a csomagoláson, valamint a termék nevében is szerepeljen.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
