Nagy mesélő volt a történelemtanárnőnk középiskolában, és ezek a mesék évtizedek után is megmaradtak az emberben. Akkor is, ha köze volt a történelemhez, akkor is, ha nem. Egyszer a diós és a mákos bejgliről mesélt, nem volt egy nagy történet, de valamit tudhatott, mert azóta sem felejtettem el.
Gyerekkorában, valamikor a Horthy-rendszer közepén is kötelező eleme volt otthon a karácsonynak a bejgli, a két klasszikus. Az egyiket, a mákost ugyan nem ette senki, kérdezte is az édesanyját, minek csinálja?. De hiába, nincs diós a mákos nélkül.
Ahogy nappal sincsen éjszaka nélkül, így az egyik bejgli a világosság, a másik a sötétség, és mivel karácsonytól a nappalok hosszabbodnak, az éjszakák rövidülnek – ezért is van a téli napforduló után a karácsony, hiszen ekkor már érzékeli a változást az ember – nincs étel, amely jobb szimbóluma lenne mindennek.
Mielőtt azonban a kérdéseinket megválaszolnánk, Borbás Marcsi új videóját ne hagyjuk ki, hiszen milyen egy bejglis cikk bejgli nélkül?
Miért diós?
Mert véd a rontás ellen minden forrás szerint. Az egészséget és a jólétet szimbolizálja – a 2019-es árak alapján tényleg. A Mátra keleti lejtőin négy éve még csupán 2500 forintért vettük kilóját, most 2000-ért adtak fél kilót. Hiába, rossz volt az idei termés… Más kérdés, hogy a Pásztóról Galyatetőre vezető úton akkor is, most is csodaszép, csodajó diót adtak az asszonyok. Csak változtak az árak…
Miért mákos?
Mert bár a mákos tészta azért szerényebb készítmény a diósnál, maga a mák szintén jólétet, bőséget sőt termékenységet jelent.
Miért bejgli?
Mert a beugen németül hajlítást jelent, és ha valami, hát hajlítás az van bőven a bejgliben, ott is, ahol kispórolják belőle a tölteléket. Sziléziai találmány, hogy így is lehet kalácsot sütni, a 19. században került Magyarországon az ünnepi asztalra.
Ez biztos?
Még ez sem biztos, mert más forrás szerint pozsonyi kifliből született Pozsonyban. Ehhez előbb a pozsonyi kiflinek kellett megszületnie, és a 16. században ez meg is történt, népszerű is lett a helyi pékek nagy találmánya. Aztán elkezdték újragondolni, mire eljött a 20. század, ami Magyarországon nem a bőségről lett híres, egyre kevesebb lett benne a dió és a mák.
De az elmaradhatatlan akkor is csak a diós és a mákos, ha szerette mindkettőt a történelemtanárnőnk, ha nem. Amikor erről beszélt a ’80-as években, még azt sem azt sem tudtuk, hogy lesz rendszerváltás, és államtitkár lesz belőle. Beke Kata, a neves író a könyveiben is nagy mesélő, Az én Itáliám címűt mindenkinek ajánlhatom.
De ez már egy másik történet…
Kiemelt kép: YouTube
