Sercli, pille, durca, korca, avagy hogy nevezik a kenyér végét szerte az országban

A magyar népi hitvilág igen sok, kenyérrel kapcsolatos szokással bír. Érdemes megismerni.

• A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott, tisztelete részint ezen alapszik. Alapvető táplálék volt, mint ilyen lett a termékenység, a gazdagság, a bőség szimbóluma, az agrármágia eszköze, áldozati étel.
• A kenyér legfontosabb alapanyaga a Kárpát-medence középső részén a búza, míg a rozs elsősorban három területen gyakori: Nyugat- és Közép-Dunántúlon, a Duna–Tisza közén és a tiszántúli Nyírség dombos hátain.
• A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény, például dagasztás után cuppogtak a kenyérnek, kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját, a szakajtót felborították , hogy magasra nőjön a kenyér.
• A kenyeret nagy becsben tartották, s a népi táplálkozásban fontos szerepe volt, de csak a középkor végétől, addig kásaételeket és lepényszerű kenyereket ettek.
• Szinte nem volt olyan étkezés, amihez ne fogyasztottak volna kenyeret, de ették csak magában is, esetleg mellé pirospaprikát, sót vagy szőlőt, szilvát, almát, szalonnát, sonkát vagy lesütött húst.
• A jó kenyér hosszú érlelésű kovásszal készül. A kovásznak legalább 8-12 órát kell érnie. Ebben alakulnak ki a kenyérre jellemző ízek és aromák, tejsav és ecetsav jelenik meg benne. Előbbinek kell többnek lenni, akkor nem lesz szúrós, ecetillatú a kenyér. A tésztának jól meg kell kelnie, hogy tökéletes legyen a kenyér.
• Az is meghatározó, hogy sütőben vagy kemencében sül-e: mind-egyikből más ízű, állagú kenyér kerül ki. A sütés után következik a hűtés, legfeljebb 25, de legjobb, ha 15 fokos helyre tesszük a kenyeret, mert ha a belseje hosszú ideig meleg, nem lesz jó a tészta szerkezete.
• Ha egészségesen akarunk étkezni, akkor a magasabb rosttartalmú kenyeret válasszuk, a gabonafélék emészthetősége ugyanis a rosttartalomtól függ. Minél fehérebb egy kenyér, annál kevesebb benne a rost.

Vitathatatlan, hogy népi gasztronómiánk alapja a kenyér, és mint mondani szokták, mi, magyarok a kenyeret is kenyérrel eszünk. Amiért pedig mindannyian rajongunk, az a kenyérvég. Most ennek jártunk utána.

A Sokszínű Vidék Facebook-csoportjában tettük fel a kérdést:

Hol, hogyan nevezik a kenyér végét?

A válaszokat alább olvashatják.

• Sercli – az ország szinte minden szegletében használjuk
• Gyürke – Fejér-,Vas-,Tolna-, Somogy-, Komárom-Esztergom,  Győr- Moson-Sopron megyében
• Fara – Hajdú-Bihar-, Szabolcs-Szatmár megyében
• Pilis – Pest megye, Felvidék
• Domó, dumó – Borsod-, Heves-, Szabolcs-Szatmár, Jásznagykun-Szolnok megyében
• Csücske, csücsök – Zala-, Tolna-, Csongrád- Somogy-, Jásznagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár, -Baranya-, Zala- és Békés  megyében
• Pisle – Komárom megyében
• Pille – Békés és Nógrád megyében
• Sarka – Kovászna megyében
• Duccs – Fehérmegye
• Korca – Somogy megye
• Bütüje- Hargita megye
• Durca – Békés-, Hajdúbihar megye
• Dóc, dúc – Bihar megye
• Karé – Hargita megye
• Pipölle – Békés megye
• Pillis – Békés megye

És van, aki egyszerűen csak nasinak hívja.

Kapcsolódó

Pikáns ízvilágú a pirított hagymás, burgonyás házi kenyér

Érdemes kipróbálni.