A bicska a régi ember mindennapi használati tárgya volt, ami nem hiányozhatott egyetlen férfi zsebéből, tarisznyájából sem. A magyarbicsak.hu gyűjtésében 19 hagyományos formát sorolt fel, mint a maskara, a fejesgörbe, a szalonnázó vagy épp a rác bicska.
Bugyli bicskát például Bajcsa várának (1578-1600) feltárásánál is találtak, ami a zsebkés régi múltját is bizonyítja. Ezekben az időkben gyakran maguknak készítették az ügyes kezű parasztok, akár egy eltörött kasza vagy konyhakés pengéjéből. Bugylibicska iparszerűleg is készült, melyeket vásárokon, búcsúkon árusítottak, és szerényebb árfekvése miatt gyerekeknek, fiatal legényeknek első bicskája lehetett.
A magyar bicskák közül mégis az egyik legérdekesebb formavilágú és nem kevésbé izgalmas történeti hátterű, a szegedi halas bicska.
A Néprajzi Múzeum 2017-ben egy árverésen jutott egy eredeti, Sziráky József által készített darabhoz, ami közel 130 év után is használható, jó állapotban volt. A szegedi halas bicska megteremtője ugyanis Sziráky mester volt. (A bicska pengéjének bevésésében a neve „i” betűvel szerepel.)
Sziráky József apja Sziráki Mátyás, aki 1835-ben az első szegedi késes céh alapítói között volt, és a fia az ő nyomdokain lett késes mester 1854-ben, Szegeden alapította saját cégét. Vándorlegényként bejárta Ausztriát, Olaszországot, Svájcot. Hazatérve, mint orvosi szerszámok mestere folytatta a munkát, de idővel csak késgyártással foglalkozott.
A bicska történetéről Szabó Magdolna muzeológus azt írta, hogy a zsebkés születése az 1879-es szegedi nagyárvízhez kötődik, amit a szegedi Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében található történet is megerősít. A katasztrófa utáni újjáépítés miniszteri biztosa Tisza Lajos egyik látogatása során született meg az ötlet, aki egy vízből kiugró hal láttán kérte meg Sziráky Józsefet, hogy olyan forma bicskát készítsen neki.
Így született a Tiszát, a vízben úszó, vízből kiugró halat, végső soron a megújuló várost szimbolizáló bicskaforma, melyet hálából Sziráky a miniszteri biztosnak ajándékozott. A Sziráky-féle bicskáról több irodalmi mű is született, Mikszáth Kálmán és Tömörkény István novelláiban is szerepelt a bicska.
A XX. század első feléig, a környéken minden magára valamit adó késesmester megalkotta a halas bicska Szirákyéval egyező, vagy egyszerűbb, változatos kivitelű és méretű darabjait. A muzeológus arról is írt, hogy a két háború között a tiszabicska utánzatok előállítása fokozatosan megszűnt, s újabb formai követések csak olyan mesterek kezéből kerülnek ki, akik felmenői a Szirákyak nyomdokain tanulták ki a szakma finomabb fogásait (Szegeden, Csongrádon).
A múzeum leírása szerint az eredeti bicska pengéje acélból van, rajta a ’Sziráki J” pecsét látható beütve. A pengehát (fok) középen kiszélesedik A kétfelé osztott nyél belső fémlemezeire (platina) mindkét oldalon kívülről erősítik a markolat anyagát, belső oldalaira kerül a rugó, melyet ez a két alaplemez fog közre. A pengét a nyélhez szegecselt pecsétvas és az ezt borító sárgaréz pakni (bakni) szorítja. A halas bicska fejpaknija a hal fejét ábrázolja, a farokpakni a hal farkát, egy-egy szegeccsel erősítve. Középütt bevágásokkal díszített, a nyél alsó és felső ívéből egyaránt kissé hegyesen kiemelkedő, úgyszintén sárgaréz pakni látható, amely pedig a hal uszonyait idézi.
Markolata gyöngyházból való, ezt szintén szegecsek erősítik a platinához. A tengeri kagylók héjából készült anyagot a régi mesterek Bécsből, Hamburgból szerezték be. A gyöngyháznyél ma már ritka, esetleg múlt századi kézművesek hagyatékában lelhető föl.
Több bicskás és késes Facebook-csoportban érdeklődtünk halas bicskák felől, és szerencsére a mai napig készítenek görbe és egyenes formában is bicskákat kézművesek, akadnak egyedi áttervezésűek és különböző anyagú, díszítésűek is.
És hogy mennyibe kerül egy ilyen bicska manapság? Az ár nagy részben függ a markolat, a penge anyagától, minőségétől, ahogy a kézműves mester elismertségétől is, a munka minőségétől. Felkerestünk 5-6 késes műhelyet, és szinte mindegyikben készül halas bicska. Az ára pedig 15 ezer forintnál kezdődik, de van bőven a 30-50 ezres tartományban is.
Viszont, ha a most készült darabok 130 év múlva is olyan állapotban lesznek, mint a Néprajzi Múzeum Sziráky-féle halas bicskája, akkor mondhatjuk, hogy minden pénzt megér.
(A nyitóképen Pálfi János édesapjának, idősebb Pálfi Jánosnak a vizsgamunkája látható, amit 1960-ban készített.)
