A családban a pogácsának és a pizzának is van jól bevált receptje, amihez a hozzávalók már szinte rutinból kerülnek a keverőtálba, a mértékegységek szolgálata alól felszabadítva, nagy lendülettel, de azért kellő alázattal.
Ennek a vendégváró ételnek a receptje pedig a kísérletezgetés és a praktikum eredménye. Amikor a pizzával semmi kedve az embernek bíbelődni, ráadásul a pogácsánál még az alapanyagok beszerzése is egy külön körutazás (ragaszkodom a házi túróhoz és a vajhoz, burgonya meg vagy van itthon vagy nincs).
Mikor néhány éve az első rudakat sütöttük ki, mi focacciának hívtuk őket, pedig nem azok. Sima pizzatésztaként indult, amit felcsíkoztunk sütés előtt és csak fokhagymás olíva olajjal kentük be. De egy idő után csavartam egyet a történeten és a pogácsánk tésztájának a receptjéből átemeltem a joghurtot és némi tejet, a pizzatésztából érkezett az olíva olaj és az összes többi.
A most bemutatott főszereplő olyan sokoldalú, hogy nemcsak házibuli mártogatós finomságaként állja meg a helyét, hanem még főételként is fogyasztható, akár vasárnap is. A fiam a barátnőjét látta vendégül és a leves után ezt tolták, este pedig megérkezett a leányom is, akinek tökéletes vacsoraként került a tányérjára.
Pizzás rudak háromféle ízben
Hozzávalók:
- 400 gramm liszt
- 1 dl tej
- 1 pohár joghurt
- 4 evőkanál olíva olaj
- só
- cukor
- 25 gramm élesztő
- víz
- paradicsompüré vagy konzerv
- tejföl vagy görögjoghurt
- sajt
- fokhagyma
Elkészítés:
Én általában magát a paradicsomszószt is kicsit felturbózom, sokkal finomabb, ha dinsztelünk hagymát, felöntjük a paradicsommal, borsozzuk, sózzuk, kevés cukor megy bele, oregánó, fokhagyma, ha van otthon, akkor még jöhetnek a zöldfűszerek is: bazsalikom, petrezselyem. Míg forr egyet a szószunk, össze is állítom a tésztát, melynek az érdekessége az, hogy ötvöztem a pizza és a pogácsa receptjét.
A 400 gramm liszt közepébe krátert vájtam és ment bele a langyos tej, kis cukor és a 25 gramm élesztő. A sót a kráteren kívül szórtam bele a lisztbe, belecsorgattam az olíva olajat és az egy pohár joghurtot is. Mikor felfutott az élesztő, elkezdtem összekeverni, egy kevés vizet kellett még hozzá öntenem. Mikor alaposan összedolgoztam, letakartam és hagytam kelni közel másfél órát.
A megkelt tésztát ketté vágtam és egyenként kinyújtottam őket, majd két tepsibe fektettem. Az egyiket megkentem a paradicsomszósszal és reszelt sajtot szórtam rá, a másik tepsiben pedig a tészta egyik fele fokhagymás, sós, görögjoghurtos szósszal kentem meg, a másik felét pedig olíva olajjal és így szórtam meg sajttal. Mielőtt bement a 220 fokos sütőbe, csíkokat vágtam a puha tésztába.
Nagyjából 20 perc alatt kész, de a sütési idővel lehet játszani, ha valaki sültebben, ropogósabban szeretné, hagyhatja még bent egy kicsit vagy süsse nagyobb hőfokon. A népszerűsége pedig garantált bármilyen összejövetelen.
Mi a maradék paradicsomszószt kínáltuk fel mellé mártogatósként. Az ilyen finomságokat én mindig kint hagyom az étkezőasztalon, hogy rájárhasson a család gyermek szekciója (és olykor a felnőttek is), lehet fogadást kötni, hogy maradt-e az esti filmezéshez pár rudacska nekem is a kosárban vagy nem…
