A családunk életében az, hogy minél több valódi élelmiszer kerüljön az asztalra, az egyik fontos alaptörekvésünk. Már évtizedek óta csak házi tojást használunk, kilencven százalékban magunknak sütjük a kenyeret és a zöldség-gyümölcs fronton is sikerült eddig kistermelői szövetségest találnunk.
Így a kamránk minden évben úgy telik meg, hogy lenne néhány hónapra elegendő eleség, ha eljön az apokalipszis.
A kistermelőink, akikre a Hansgágba költözésünk után rátaláltunk, egy Bezin működő Agro Káldi nevű családi gazdaság, akiknek mindig látom az autóból, hogy épp hol tart a paprika, a burgonya a földjeiken. Tőlük szerzünk be nyár közepétől egészen március végéig szinte minden zöldséget és gyümölcsöt. Ezekből pedig rendszeresen főzzük a lekvárokat, befőtteket, paradicsomszószokat, paprikakrémet és készülnek a savanyúságok is.
Idén pedig belevágtak az epertermesztésbe is az egyik parcellájukon, ezért adta magát az ötlet, hogy legyen végre saját eperlekvárunk is a tavalyról még maradt barack-, szilvalekvár és az almaszósz mellé.
Telefonon le is egyeztettem velük, hogy megyek majd öt kiló eperért, hogy megcsináljam a csodadzsemet, a kisebb méretűeket 1800 forintért adják. Másnap azonban a gazdaság kapuján kint volt a zárva felirat. Gyors segélyhívás után megtudtam, hogy kissé megremegett a logisztika, összecsúsztak a rendelések, így néhány napig nem tudnak kinyitni, de nekem kiszorítanak 3 kilónyit, már nyitják is a kaput.
Így szerencsére nem kellett lemondanom az eperlekvárról és ez a cikk is megszülethetett. Mondom is a részleteket.
Ahogy a konyhai kérdésekben az lenni szokott, édesanyám felé fordultam és kértem tőle receptet a befőzést illetően is.
Ő kilónként 25-30 deka cukrot szokott használni. Az alaposan átmosott epreket felvágjuk, a kisebbeket félbe, a nagyobbakat négy részre, ha pedig volt egészen apró, azt egyben hagytam. A lábosban először lecukrozzuk az egészet, jól összekeverjük és hagyjuk legalább két órát állni, hogy levet engedjen. Akár egy egész éjszakára is hagyhatjuk, nekem most nem volt ennyi időm.
Mikor feltettük főni, a levet folyamatosan leszűröm róla, ebből készül később a szörp egy kis plusz cukorral felfőzve. Nekem ekkora adagnál egy közepes lábosnyi nagyjából 3 liternyi szörplevem lett. Én úgy szeretem, ha megmaradnak az eperdarabok, amit majd a késsel szét lehet nyomni, mikor a kenyérre kenjük, de persze ízlés szerint lehet sokkal apróbra vágni az epreket és teljesen le is turmixolhatjuk főzés végén.
A forró eperlekvárt a gondosan sterilizált üvegekbe teszem, egy hűtőládába fejre állítom őket, betakarom papírral, pokróccal és egy napig dunsztban marad. Eddig még sosem romlott meg lekvárunk ezzel a módszerrel tartósítva.
Mutatom a részleteket a fotódokumentáción is:
Megmutattam korábban azt is, hogyan főzzünk be télire az ínyenc pizzaszószt és egész évben készülhet savanyúság a hordóban. Egy bakonyi falu finom kincse pedig a gyalogbodzából készült lekvár.
