A gíroszhús – jelen esetben a tortillába való hús – bográcsos elkészítésének története egészen Pilisszentlászlóig vezet vissza, amikor a Kékvölgy Waldorf Iskola szülői közössége egy közös pikniket szervezett a gyerekekkel az egyik család házában és annak udvarán. Az ilyenkor szokásos alapkérdésre, hogy mi legyen a menü – ami a válogatósabb vagy éppen ételallergiás srácoknak is megfelelő és azért megmarad a közös főzés, bográcsozás élménye is -, érkezett az egyik apukától egy igen frappáns válasz.
Ő felvetette, hogy már csinált gíroszhúst bográcsban és tökéletesen lehet ezzel a módszerrel szinte ugyanolyanra sütni, mint mikor a döneresnél forog körbe a hús a speciális grillen. Így lehet a tűz mellett beszélgetni, a felnőtteknek fröccsözni, a szakácsot tucatnyi tanáccsal fárasztani és egy nagy asztalra felszelni a zöldségeket, kitenni a szószokat, a pitákat és az elkészült húst és mindenki olyan arányban, hozzávalókkal állítja össze a gíroszt, ahogy szereti. Ráadául a füst miatt lesz egy plusz aromája is a húsoknak.
Mivel a mi családunkban a házi pizza, hamburger után a másik nagy kedvenc a házi tortilla, gondoltam itt az alakalom nekem is kipróbálni ezt a sütési technikát és megosztani a tapasztalatokat.
Én csirkecombot vettem, mert úgy gondoltam, hogy ebből tökéletesen pirosra sült és mégis szaftos hús készülhet. Végül igazam is lett, de nem akármilyen munka kellett az eredményhez.
Szabadtűzön, fával történő főzés nem kispályás szint, itt elég sok a nehezítő körülmény. Először is kell hozzá kert, bogrács, állvány, fa és nem árt jártasság a tűzrakásban sem. Ha ez megvan, akkor a főzés közben nemcsak az ételre kell figyelni, hanem a tüzet is mindig azon a szinten kell tartani, hogy erősen rotyogjon a hús, minél előbb elfőljön alóla a víz, amit kiadott magából a csirkecomb. Aztán folyamatos kavargatás mellett kell úgy lesütni, hogy szépen piruljon is meg, nem kell megijedni attól sem, hogy a bogrács oldalán egyre vastagabban tapad oda a pörzsanyag.
A kicsontozott, feldarabolt, olajos, fűszeres pácban álló húsokból ráadásul csak annyi kerülhet a bográcsba, hogy kitöltsék a felületét, nem lehet nagy mennyiségben beleforgatni, mint egy pörköltnél. Én egy kilóból készítettem az alapot és két adagban sütöttem le. Közel egy órát kellett így folyamatosan a bogrács mellett állnom és a fakanállal kavargatni, hogy csak odakapjon, de ne égjen le.
A galériában pedig mutatjuk is az elkészítés állomásait:
A konklúzió pedig az, hogy sokkal jobb ízélmény így készíteni a húst a pitába vagy a wrapba, de időigényes és igen macerás. E sorok írója például a tűzzel is bajlódott egy sort, mikor nedvesebb fa került a bogrács alá.
De mindenképp jó választás akkor, ha hétvégi bográcsozást tervezünk és történetesen éppen semmi kedvünk a pörköltös vonalhoz.
Arról is írtunk korábban, hogy zöldségekből is készülhet pörkölt bográcsban és pacalemberek segítettek megfejteni a jó pacal titkát, egy hansági vendéglátós pedig minden nap gyomokból főz ebédet.
