Negyvenegyen csobbantak szakadó hóesésben a jeges Dunában, a körülbelül öt és fél fokos vízben a gerjeni kompkikötőnél, a farsangi időszakra tekintettel jelmezben is.
Az 1858-ban épült kőházban az egykori borospince, a 80 centiméter vastag falak és egy szignózott mestergerenda is őrzi a múltat, a hozzá tartozó szőlő helyén ma már mandulafák állnak.
A Bede-víztározó kiszáradása mementója annak, milyen sebezhetőek a környező vízi világaink, és milyen gyorsan képes elenyészni az a gazdag élet, amelyet természetes kincsünkként tartottunk számon.