Virágzó vidékünk

Retro-csárdás és a csikós-gulyás életérzés nélküliek a nagyik főztjei

Amikor Novotny Antal rátalált, akkor nem őröltek benne búzát, nem nyüzsögtek körülötte a környékbeli termelők, de újra élet költözött az egykori gőzmalomba. Magyar és vidéki étterem lett belőle, ahol a fogásokban érezni lehet az ott dolgozók étel iránti elkötelezettségét, dédanyáink konyhájának ízeit.

katlan3
Fotó: Katlan Malom

A fővárostól 25 kilométerre, Veresegyházán már nem csupán a medveotthon és helyi tavak, hanem a régi malom is kedvelt célpont: a gasztrokultúra rajongóinak kedvelt helye. Novotny Antal – a szakmában Katlan Tóniként vendéglátós – dédelgetett álma 2012-ben vált valóra, amikor megnyílt Katlan Tóni Vendéglője a Malomhoz.

katlan2
Fotó: Katlan Malom

Hivalkodásmentes egyszerűség

Az 1922-ben épült gőzmalomba két fiatal belsőépítész tervei alapján varázsoltak vidéki hangulatot XXI. századi modern keretek közé. Bebizonyították, hogy a muskátlival befuttatott szénásszekerek és ostort csattogtató csikósok helyett is lehet Kárpát-medencei feelinget kialakítani egy vendéglátóhelyen. Ahogy vallják: a vidéki hangulatot nem a kockás terítős és a műanyag székes, retro-csárdás életérzés adja, hanem éppen a stílusos, hivalkodásmentes egyszerűség.

katlan1
Fotó: Katlan Malom

Novotny Antal és csapata a dédszülők receptjeit, régi idők ízeit veszik alapul. A nagyi konyhájának egyszerűségét és nagyszerűségét kívánják visszahozni, egészséges alapanyagokból, stílusosan tálalva.

Ahol feltűnik, ott súlyos dolgok kerülnek a tányérra

Akik régóta ismerik a szakembert, azok tudják, hogy – mint egy tisztelője írta – „Novotny Antal a klasszikus vidéki ízek és a századforduló gasztronómiájának szerelmese. Ahol feltűnik – márpedig az utóbbi években rendesen járta az országot sparheltjeivel, cserépfazekaival, 60 literes bográcsaival, malacnyársaival és egyéb, nem éppen molekuláris konyhalaboratóriumi eszközeivel – ott súlyos dolgok kerülnek tányérra. Minimum rőf kolbászok, babgulyások, fokhagymás flekkenek, kakastöke pörkölt, tócsni, dödölle, puliszka. Ars poeticája ugyanis roppant egyszerű: azt a konyhát képviseli, ahol az értékek még valósak voltak, a kolbász kolbászból volt, a bort szőlőből készítették.”

– Szeretnénk, ha minél többen megismernék a Kárpát-medence tájegységeinek és az itt élő nemzetiségek gasztronómiáját – mondta érdeklődésünkre Novotny Antal. –  Ez a gasztrokultúra – legyen az zsidó, szerb, szlovák, örmény vagy éppen magyar – olyan változatos ízvilágon alapul, melyre büszkének kell lennünk. A csikós-gulyás sztereotípia helyett mi bemutatjuk a magyar konyha valódi mélységeit, felelevenítve az elfeledett recepteket és ételkészítési eljárásokat is.

Amikor nagyanyáink receptjeit emlegetik, nem beszélnek a levegőbe: saját kenyeret sütnek, saját sajtot készítenek, üdítőik között házi szörp és kompótlé is szerepel. Amit nem maguk csinálnak, azt alapos utánajárást követően a legjobbaktól, többnyire helyi termelőktől vásárolják.

Köszönet a nagymamáknak

Mert ugye valahogyan így éltek és főztek nagyanyáink is. Ők ugyan nem mentek el az ország másik végébe a főztjükbe hiányzó alapanyagért, de a második szomszédban biztosan találtak hozzávalót.

 

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.