Ősemberek nyomaira bukkantak egy nógrádi falu határában

Az első leleteket Péntek Attila programozó matematikus, független terepkutató és dr. Markó András a Magyar Nemzeti Múzeum régésze még 2005-ben gyűjtötte a Nógrád megyei Szécsénke környékén. 2015 őszén a Kölni Egyetem „Our way to Europe” projektje kapcsán Thomas Hauck vezetésével már a neandervölgyi ősember lakta település nyomait tárták fel a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársai. Idén folytatódnak a helyszíni ásatások.

Az ősemberek a táborhelyen hagyták pattintott kőeszközeik és az azok készítése során keletkezett hulladék egy részét, amire a szél és csapadék fedőréteget hordott. Több tízezer év elteltével az erózió és a mezőgazdasági művelés ezek egy részét a lejtős domboldalban felszínre hozta. Ezeket a leleteket találták meg a kutatók.

A leletek 30-60 cm mélységben egy vörös agyagos, eltemetett talajban feküdtek lejtőirányba rendeződve főleg vízszintes helyzetben, de jó néhányuk a fagyhatások, növények gyökerei és a talajban lakó állatok hatására már kimozdult eredeti helyzetéből – mondta érdeklődésünkre Shah Gabriella, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója.

A savanyú agyagos talaj nem kedvezett a vadászott állatok csontjainak megmaradásában, így a telepen fogyasztott zsákmányállatok faját nem tudták meghatározni a régészek. Értékelhető faszén-szemcse darabok sem maradtak meg, viszont a felszíni gyűjtésekkel együtt több mint 1000 kőeszköz és gyártási hulladék került elő.

A feltárásokból kiderült, hogy az ősemberek egy kavicságy kiékelődése mellett vertek tanyát, eszközeik jó részét az itt található kova és tengeri üledékes kőzetekből, a Püspökhatvan környékéről idehordott tavi üledékes kőzetből és a több mint 100 kilométerre, a Bükk keleti oldalában előforduló üveges kvarcporfírból készítették – említette az igazgató.

Az eszközök között nagy számban fordulnak elő a hossztengelyre szimmetrikus mindkét oldalukon pattintással megmunkált levél alakú lándzsahegyek, az oldaléleiken retusált kaparók és a rövid végeiken megmunkált vakarók, melyekkel az állatok nyúzását, a hús darabolását, az állatbőrök tisztítását, fa és csonteszközök készítését végezték.

Az eszközök típusa alapján a táborhely korát hozzávetőlegesen 40 ezer évesre becsülik, ám a laboratóriumi vizsgálatok eredményei még nem ismertek.

A Dornyay Béla Múzeum 2016-ban nagyobb, összefüggő felület nyitását tervezi a lelőhelyen. Reméljük, hogy ezáltal az egykori település életére vonatkozó jelenségeket – mint a tűzhelyek, sátoralapok és cölöplyukak – is sikerül megfigyelniük a kutatóknak – közölte Shah Gabriella.

Az eddig talált felszíni szórványanyagok többsége a Nemzeti Múzeumba került. A két intézmény megállapodása szerint a további ásatási anyagok is a Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják, a Szécsénke térségében más azonos korú terepbejárásból származó anyagok viszont a salgótarjáni múzeumba kerülnek majd.