Az 1997-ben megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park park területe 57.019 hektár, és hat korábbi tájvédelmi körzetből tevődik össze. Életre hívásával megvalósult a magyar természetvédelem régi álma: a sokáig egymástól különálló védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék összefüggő területére kiterjedő védett ökológiai rendszer – olvasható a nemzeti park weboldalán.
A Tihanyi-félsziget – kiemelkedő geológiai értékei és a területen zajló természetvédelmi munka elismeréseként – 2003-ban Európa Diplomás területté vált.
Működési terület
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Veszprém és Zala megyékre, a Kis-Balaton védett természeti terület Somogy megyébe átnyúló néhány részére, valamint 2004. év elejétől a Balatoni Üdülőkörzet Somogy megyei területeire terjed ki, mintegy 1 millió hektár nagyságban. A nemzeti parkon kívül az igazgatóság működési területéhez tartozik számos további országos védelem alatt álló természeti terület: 3 tájvédelmi körzet (a Magas-bakonyi TK, a Somló TK és a Mura-menti TK), 27 természetvédelmi terület, valamint ex lege védett területek, illetve értékek (források, lápok, barlangok, víznyelők, kunhalmok, földvárak).
A nemzeti parkot részben lefedő, illetve azon túlnyúló Natura 2000 területek az európai jelentőségű élőhelyek, állat- és növényfajok megőrzésének lehetőségét hivatottak biztosítani.
Bakony–Balaton Geopark
A Bakony–Balaton Geopark – melynek területe részben a nemzeti parkban található – az itt fellelhető földtani, természeti és kultúrtörténeti értékek bemutatását, társadalmi jelentőségük tudatosítását tűzi ki célul. A geopark 2012-ben vált teljes jogú tagjává az Európai Geopark Hálózatnak és egyúttal az UNESCO által támogatott Globális Geopark Hálózatnak.
a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei, de kiemelt szerepe van a helyi lakosság és az idelátogató tursiták helyes hozzáállásának, közreműködésének is.
Címfotó: MTVA – Faludi Imre
