Hungarikum, melynek fő értéke a fejében és a szívében lakozik

A Hungarikum Bizottság idén márciusban a hungarikumok sorába emelte az Egri Bikavért, a Kodály-módszert, a tiszai halászlét, valamint a magyar pásztor- és vadászkutya fajtákat.

Hozzátartoznak a hazai tájhoz

A magyar kutyafajták (komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi, magyar vizsla, erdélyi kopó, magyar agár) a magyar ember évszázados tenyésztői munkájának eredménye, hozzátartoznak a hazai tájhoz. A tenyésztő szervezetek célja, hogy a magyarországi állomány, szabályozott, ellenőrizhető tenyésztés során született, egészséges, örökletes betegségektől mentes, fajtiszta egyedekből tevődjön össze. A tenyésztés során kiemelkedően fontos a használati érték és a genetikai diverzitás megőrzése, mind a hagyományos, mind a XXI. század követelményeinek megfelelő készségek fenntartása – olvasható a hungarikum.hu weboldalon.

Fotó: MTI – Czeglédi Zsolt

Míg a fenti kutyafajták többségéről viszonylag sokat tudunk, a mudiról kevesebb információ látott napvilágot. Pedig a fajta az igényes pásztoremberek kutyája volt, bár valójában ennél sokkal többet jelentett, mert munkatársuk és barátjuk is volt egyben.

1936-ban mutatták be a fajtát

A fajta céltudatos tenyésztése Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta az általa tenyésztett kutyákat és benyújtotta a fajta első standarját. A bizottság elfogadta a leírást és a „mudi” fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik – írja a Wikipédia.

Ahogy tenyésztői és gazdái vallják: a fajta legfőbb értéke a fejében és a szívében van

Fotó: MTI – Czeglédi Zsolt

A mudi olyan kivételes intelligenciájú kutyafajta, hogy sokszor még a gazdik is meglepődnek viselkedésükön. Az állat hihetetlen gyorsan tanul, s mivel fél szeme és fél füle mindig a gazdin van. Szinte elrontani sem lehet, kivéve, ha a gazda túl engedékeny, mert a mudi hamar megérzi, hol a határ.

A mudi állandóan a gazda közelében szeret tartózkodni, de a lakásban sincs láb alatt, mert elbújik, hogy ne zavarjon. Ha kell, órákon át képes egy helyben feküdni, de elég egy halk csettintés, és máris ott ül a gazda előtt.

Fotó: MTI – Czeglédi Zsolt

Játékos kedvét, jó kedélyét öregkoráig megőrzi

A gyerekektől szinte mindent eltűr: inkább őt kell félteni a kicsik állandó zaklatásától, mint a gyerekeket a mudi harapásától. Jó házőrzők: nagyon éberek, minden szokatlan zajt azonnal jeleznek.

Ha naponta gondoskodunk arról, hogy mozogjon, lerohanja fölös energiáit, nagyon könnyű együtt élni vele a legkisebb lakásban is.

Kiemelt kép: Beatnoise