Holdbéli tájat idéz a Bükk legyalult hegycsúcsa

A Bél-kő a Bükk-fennsíkot körülölelő sziklasornak, az úgynevezett „kövek vonulatának” meghatározó indító tagja a Bükk-vidék központi részének nyugati felén. A hegy fehérlő szikláit a középső és késő triász korban képződött mészkő alkotja – írja a Wikipédia.

A Bél-kő oldalában 1963-ig folyt két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a termelést a hegygerinc tetején folytatták. A felső kőbánya 2002-ig, a Bélapátfalvi Cementgyár bezárásáig üzemelt. Ezalatt gyakorlatilag legyalulták a Bél-kő tetejét, számítások szerint ma 7 millió köbméter hiányzik a hegyből.

A hegy 550 méter feletti „sapkáját” 2008. február 15-én védetté nyilvánították.

A hegy eredeti csúcsa áldozatul esett a cementgyártásnak, azonban egyik épen maradt ormáról fantasztikus panorámában lehet része a túrázóknak. Ez egy mesterségesen kialakított orom a csúcsra vezető Bélkő tanösvény végén. Jól belátható innen a Bélapátfalvát körülvevő dombvidék, a Bükk-vidék csúcsrégiójának vonulatai Szarvaskő irányába, a távolban kéklő Mátra, valamint az alattunk elterülő felhagyott felső kőbánya. A tanösvényen visszaindulva pár száz méter után a Bükk-vidék csúcsrégiójának északi lejtőit és csúcsait vehetjük szemügyre, tiszta időben pedig akár a Tisza és a Tátra is látszik innen.

Tanösvény

2003-ban adták át a Bélkő Tanösvényt. A 4 km hosszú Bélkő tanösvény az apátságtól indul és a Bélkő 815 m magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződik. A túraúton hét állomást létesítettek, ezen eligazító táblák ismertetik a területen található növény- és állatvilágot; a sziklák a Bükk hegység földtörténetébe, szerkezetének kialakulásába adnak betekintést. Az ösvény bekapcsolódik a bükki turistaút-hálózatba.

Kiemelt kép: Szinok Gábor