Hűvös erdeink egzotikus kétéltűjét, a foltos szalamandrát választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év kétéltűjének 2019-ben, közölték honlapjukon.
A foltos szalamandrák jelenléte szárazság idején sokszor alig érzékelhető, de miután megnyílnak az ég csatornái, gyakran tömegével másznak elő rejtekükből. Ez a találkozás a legtöbb ember számára maradandó élményt jelent, hiszen hazánk egyik legtetszetősebb, rendkívül fotogén kétéltűjéről van szó.
Ősi hiedelmek
A foltos szalamandrát már az ókor nagy természettudósai (Arisztotelész, Plinius) is ismerni vélték, téves megállapításaik nyomán azonban az állatot hosszú ideig babonás félelem övezte. Rejtett életmódja és feltűnő megjelenése beindította a régi korok emberének képzetét, sokáig hittek az állat halálosan mérgező mivoltában és mágikus tűzoltó képességében is.
A mendemondák miatt sok szalamandrának kellett értelmetlenül elpusztulnia, nemegyszer alkimisták és méregkeverők mesterkedései nyomán. A faj napjainkban használatos angol (Fire salamander) és német (Feuersalamander) elnevezése is “tűzszalamandra” jelentéssel bír, s a régi hiedelmekből eredeztethető. A felvilágosodás óta szerencsére egyre gyarapodnak az állat valós természetrajzával kapcsolatos ismereteink, és a faj jelenleg is sokrétű kutatások tárgya.
Megkapó küllem
A foltos szalamandra legnagyobb és leglátványosabb farkos kétéltűnk, hazánkban más állattal gyakorlatilag összetéveszthetetlen. Testhossza felnőtt korában átlagosan 20 cm körüli. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedekre jellemző. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak. Néhány állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek, hazánkban ilyenekkel leggyakrabban a Börzsönyben találkozhatunk.
Nyugat-Európában egyes területeken gyakoriak a hosszanti csíkos példányok is, az Ibériai-félsziget északi részén pedig olyan populációi is előfordulnak, melyek egyedeiről a fekete szín teljesen hiányzik. Az Alpok legnagyobb részén előforduló rokonának, az alpesi szalamandrának a törzsalakja (S. a. atra) viszont teljesen fekete színű, így a foltos szalamandrától már első pillantásra jól elkülöníthető.
A feltűnő mintázata mirigyeinek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet, mely a ragadozók elleni védekezésül szolgál. A foltosság egyúttal az állat rejtőzködését is segíti azáltal, hogy feloldja a test kontúrjait. Lárvái születésükkor körülbelül 3 cm hosszúak és 3 pár külső kopoltyúval rendelkeznek. A fiatal lárvák teste karcsú, az idősebbek vaskosabbak. Színük sötét, márványozott barnásszürke. Sárga foltjaik csak átalakuláskor jelennek meg.
Magyarországon
Hazánkban a foltos szalamandra elterjedését elég jól ismerjük. A jelenleg ismert előfordulásai szorosan összefüggenek a középhegységi jellegű, hűvös klímájú erdőállományok és a lárvanevelésre alkalmas vízterek meglétével. Bár a szalamandra hegyvidékeink magasabb régióiban a leggyakoribb, dombvidékeken és hegylábi területeken is előfordul.
Kicsiny maradványpopulációi élnek a Visegrádi- és a Budai-hegységben is, ez utóbbira 2008-ban derült fény. Külön érdekesség, hogy az egyik élőhely Budapest közigazgatási határán belül található. Közép-Európa hegyvidékein a foltos szalamandra körülbelül 1000 méterig, Dél-Európa egyes részein 2000 méterig hatol fel.
A foltos szalamandra Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
Az év kétéltűjének választott állatról ennél is több érdekességet a Magyar Madártani Egyesület honlapján olvashatsz.
Forrás: MME / Péntek Attila László. Kiemelt kép: Thinkstock