Virágzó vidékünk

Ravaszabb a rókánál az aranysakál

Korábban a témában:

Az aranysakál – más néven toportyán, nádifarkas, réti farkas, csikasz – leggyakrabban Somogyban és Baranya megyében fordul elő – adta hírül a Bama.hu.

Az aranysakálok 1990-ben, a jugoszláviai háború kitörésekor jelentek meg Magyarországon, először Sellye és Vajszló környékén. Kezdetben csak egy-két példányt láttak belőlük, majd később egyre többen és többen érkeztek. Az idő múlásával elég rendesen elszaporodtak Magyarországon, de megjelentek a szomszédos országokban is: Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikája szerint a kilencvenes évek vége felé három megyében (Baranya, Somogy, és Bács-Kiskun) regisztráltak aranysakálokat, akkori számukat negyven körülire becsülték.

A 2010-es évek közepétől ugrásszerűen megnőtt a számuk (2018: 18 ezer). A becslések szerint mára Somogyban 6500, Baranyában pedig közel háromezer (!) él belőlük.


Fotó: pixabay.com

Az aranysakál (Canis aureus) viselkedése

Kínosan kerüli a lakott területeket. Az embert rendkívüli módon tiszteli, és egyben kerüli. A lakott helyek közelébe nem igen merészkedik. Egy-egy példány azért előfordulhat, de az sem a lakott területen, hanem községek határáig merészkedik csak. – Igen intelligens, rafinált, óvatos ragadozó. Szinte lehetetlen fegyverrel elejteni. Figyeli a területet, hogy hol van lövés – mondta el a Bama.hu-nak a Baranya Megyei Vadászkamara titkára, Gondos Gyula. – Több kilométerről meghallják, ha hajtás van. Akkor egy-két hétre eltűnnek arról a területről. Később visszatérnek, mert tudják, a vadászok után mindig marad elhullajtott, sebzett vad.
Csapatban vadásznak, mikor meglátják a vaddisznó nőstényt a malacaival, körbeveszik. Felidegesítik a kocát, aki ezután rájuk ront. A toportyánok a hátrahagyott malacokba bele-bele kapnak. Ha nem sikerül elvinniük a sebzett vadat, messziről követik a kondát, megvárják, hogy a sebzett kismalac legyengüljön, és kimúljon. Tudják, hogy olyan sérüléseket okoztak, amibe idővel a zsákmány belepusztul.

Az aranysakál hangja

forrás: wikipedia.org

A kilencvenes évek elején még tilos volt rájuk vadászni, mert őshonos állatnak számítottak. Mióta észlelték, hogy óriási károkat okoznak a vadállományban – azóta korlátozás nélkül, egész évben vadászhatóak. Megritkították az őzállományt, a dám- és a gímszarvasállományt, a róka, de a vaddisznó szaporulatát is megfogták.


Fotó: unsplash.com

Az aranysakál megjelenése

A kifejlett állat testhossza körülbelül 65-105 centiméter, marmagassága 45–50 centiméter között van. A farka közepesen lompos, 25-30 centiméter, a farok hegye pedig feketés-gesztenye színű. Az állat testtömege 7-15 kilogramm körüli.
Izmos lábuk a farkasokéhozhasonlóan igen alkalmas hosszan tartó üldözésre, így a 40 km/h sebességet akár egy órán át is képesek tartani.
Színe télen és nyáron különbözik egymástól. Bundája világosabb és barnásabb színezetű nagyobb rokonáénál, farka és hasi oldala szürkésfehér. Füle a rövid szőrzet közt nagyobbnak hat, mint a farkasé, amely különösen télen, illetve az északi állományoknál alig áll ki a bundából. Állkapcsa sokkal finomabb és gyengébb, mint a farkasé.
Az aranysakálnak van egy különleges ismertetőjele, a talppárnája, amiről könnyen felismerhető. Mind a négy mancsán összenőtt két középső ujjának ujjpárnája. Ez az ismertetőjegy különösen a két mellső lábán figyelhető meg jól. (wikipdia.org)

Kiemelt fotó: unsplash.com

Lélegzetelállító fotókon a tiszai hóesésben vadászó aranysakál
Látványos és ritkán látható képek a ragadozó akciójáról.

 

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.